Az ajkai üveg története

látványos gyártási folyamat

 

 

Az ajkai üveggyártás hagyományai a középkori bakonyi üveghutákig nyúlnak vissza, melyek a nagy faigény miatt erdőségekbe települtek. A közvetlen előzményt az úrkúti huta jelentette. Az üveggyár alapítója a pápai születésű Neumann Bernát, aki 1862-től a nagyvázsonyi uradalom úrkúti gazdaságának jószágkormányzója volt. Neumann Bernát már Székesfehérvári lakosként hozta létre az ajkai üzemet 1878-ban, az elkészült Budapest - Szombathely vasútvonalra, és az Ajkacsinger-völgyben felfedezett szénre építve. A gyár jelenleg is eredeti helyén működik.

 

 

Kezdetben egy nyolcfazekas kemencében folyt az üvegolvasztás, hetven fő dolgozott az üzemben. Emberi erővel hajtott, terméskőből készült csiszolókoronggal végezték a durvacsiszolást. Az üveggyártáshoz szükséges alapanyagok: hegyi föveny, mész, tűzálló agyagföld a környékről származtak. Az addig megszokott fa helyett szénnel tüzeltek. A felhasznált gyenge minőségű kvarchomok az üveget zöldes árnyalatúvá tette. A növekvő kereslet miatt bővítették a hutát, gőzgépet helyeztek üzembe. A helyi üvegfúvók mellé bajor és szász üvegműveseket telepítettek Ajkára. Rövid idő alatt háromra nőtt a kemencék száma. A munkarendet az üvegolvasztás határozta meg. Az üvegfúvók minden második nap 16 órát dolgoztak. Gyakran a család minden férfi tagja a gyár alkalmazottja volt, a tíz év alatti formatartótól, a tizenéves bankakezdőn, a fiatal segéden át, az idősebb mesterig. Kezdetben lámpacilindereket, közönséges üveget, demizsonokat, befőttes üvegeket gyártottak. Az 1885-ös Budapesti Országos kiállításon a cég elsők között kapott aranyérmet termékeiért. Ebben az időszakban az ajkai volt a Dunántúl egyetlen üveggyára, mert a lukafai 1881-re bezárt, Tokodon pedig 1892-ben létesült egy új üveghuta. A következő években jelentős piaci sikert hoztak az olcsó sajtolt poharak, sótartók, hamutartók

 

 

Neumann Bernát 1891-ben eladta az üzemet Kossuch János családi cégének. Ettől kezdve egészen az államosításig Kossuch János Ajkai Üveggyára néven működött a társaság. 1891-ben maga Kossuch János már huszonhárom éve halott volt. A családi cég több üveghutával rendelkezett, kereskedelemmel is foglalkozott. Ma azt mondanánk, a gyár szakmai befektető birtokába került, ami meghatározta további fejlődését. A család: Eleődék, Bárdosék, Szentmiklóssyék, Gönczyék egészen az államosításig fontos szerepet játszottak Magyarország gazdasági életében. Az ajkai mellett a céghez tartozott a felvidéki Katalinhuta, és a Látkai üzem is. Ezzel a legnagyobb öblösüveggyártók voltak. A budapesti központon kívül Lipcsében működtettek kereskedelmi képviseletet. Az üvegfúvók megtartása érdekében 1892-ben két egyemeletes ház épült a gyár mellett, ahol tizennyolc családot tudtak elhelyezni. Bővült a termelés, a jobb minőség miatt már külföldről hozatták a homokot, lényeges tüzelőanyag-megtakarítást értek el a Siemens-féle gázfűtéses regenerációs kemencékkel. Az 1904-es St. Louis-i világkiállításon aranyérmet nyert a cég termékeivel. 1907-ben megépült a tágasabb felső huta. Újabb szakemberek érkeztek a monarchia különböző területeiről. Fokozatosan átálltak a luxuscikkek, csiszolt kelyhek gyártására. Az ajkai üveg eljutott Észak-Amerikába, Kelet-Indiába is.

 

 

Fellendült a közösségi élet. 1905-ben dalkör alakult, 1910-ben avatták fel az önkéntes tűzoltó egyesület zászlóját, 1916-ban létrejött a szakszervezet. Ne feledjük, az üvegfúvók nagy része két-három nyelven is beszélt. Ebben az időszakban mintegy kétszázan dolgoztak a gyárban. Az első világháború kezdetekor az üzem két évre leállt. A háború utáni korszakot erősen hullámzó termelés jellemezte. Felfutó, stagnáló és visszaesést jelentő szakaszok, sztrájkok követték egymást. Az üvegfúvók munkaideje 9 órára csökkent, kivívták a vállalati betegsegélyezést. A trianoni döntés után Ajka vált a Kossuch család legfontosabb vidéki bázisává. Ezt jelzi az 1925-ben elkészült - az ajkaiak által csak gyári kastélynak nevezett - igazgatósági épület, melyben ma a Kristály Múzeum működik. Ugyanebben az időszakban épült a vasútállomás és a Torna-patak között, kissé a gyár irányában, a kertes ikerházakból álló üveggyári kolónia. Az ipartörténeti írások hangsúlyozni szokták a munkások nehéz helyzetét, ami különösen a munkakörülmények tekintetében igaz is volt, viszont a legjobb mesterek megkerestek havonta 400-500 pengőt akkor, amikor a korabeli közismert sláger szerint 'havi kétszáz pengő fixszel, az ember könnyen viccel.'

 

 

Üveges dinasztiák (Glasarbeiter) a teljesség igénye nélkül, akik több generáción át Ajkán dolgoztak: Blaha, Dokonál (Dévai), Fuchs (Fonyódi), Hajek (Hartai, Hegyvári, Hercegfi), Hartinger, Jablancsek (Jenővári), Kovács, Major, Obermayer (Országi, Ozorai), Peidl (Bakonyi), Rankl (Révhegyi), Seidl, Stadler, Stuller (Sali), Szokup (Szávai), Sztanek (Széplaki), Takács, Titl (Tavaszi), Törvényi. A második világháború előtt konjunktúra bontakozott ki. A cég finomcsiszolt, festett-égetett minőségi árut állított elő. Termékei minden kontinensre eljutottak. 1942-ben hadiüzemmé nyilvánították az üveggyárat, így folytatódhatott a termelés. A front közeledtével azonban leállt a munka, egy ideig német katonai javítóbázis működött a területen. A front átvonulása után a szovjet hadsereg katonai parancsnokság alá helyezte a céget, és a hadsereg számára gyártottak kulacsokat. A háború utáni években az alapanyaghiány okozott nehézségeket. Az üvegfúvók egy ideig Tokodra jártak dolgozni. A termelés beindulása után timföldgyári lúgsó felhasználásával készítettek zöldeskék üveget

 

 

A gyárat 1948-ban államosították, ekkor 409 munkavállaló volt. Az 1960-as évektől új üzemcsarnokok, irodaház, fürdő épült. 1964-ben beindult az addigi káliüveg mellett az ólomkristály gyártása. A szakaszos üvegolvasztást fokozatosan felváltotta a folyamatos termelést lehetővé tevő kádkemencés technológia. A generátorgáz helyett áttértek az olajra, majd a földgázra. Megnégyszereződött az alkalmazottak száma, hét kemence, kádkemence működött a hutában. A legtöbb üveggyárban bevezették az automatizált tömegtermelést, de Ajkán megmaradt a manufakturális jelleg, a minőségi üveg előállítása.

 

 

Ahhoz, hogy valaki jó üvegfúvó legyen, tehetségre, és évekig tartó gyakorlásra van szükség. Ráadásul a kemencék közelében nagy a forróság. A tekintélyes üvegfúvó mesterek mégis anyagilag és erkölcsileg kevéssé megbecsült szakmunkásokká váltak. Bekövetkezett az addig elképzelhetetlen, de hatásaiban csak később kibontakozó jelenség, az üveggyári kolónián lakó családok gyerekei közül egy sem lett üvegfúvó. Az előállított csiszolt ólomkristály termékek viszont a világ minden részére eljutottak. Az Üvegipari Művekbe szervezett cég 1980-tól önálló lett. A nyolcvanas évek közepén saját fejlesztésű technológiával beindult a színes ólomkristály termékek gyártása.

 

 

A gyár privatizációjára három lépésben került sor. 1989-ben alakult meg az Ajka Kristály Üvegipari Kft., mely átvette az Ajkai Üveggyár üzleti tevékenységét. 1990-ben a Fotex Rt. megvásárolta az üveggyár eszközeit, melyeket 1991-ben apportált az Ajka Kristály Kft-be. Ekkor mintegy ezerháromszáz volt a munkavállalók száma. Ezt követően vezették be a környezetbarát és még jobb minőséget lehetővé tevő elektromos üvegolvasztást. Többszínű és festett termékekkel jelentek meg a nemzetközi piacon. 1991-től egyedi megrendelések teljesítésére porcelán kézifestő-műhelyt hoztak létre. A csökkenő létszám mellett, de továbbra is szájjal fújt, kézzel csiszolt üvegáru döntő része külföldön talált gazdára. A társaságnál 2007-ben 580 fő dolgozott. A hagyományos nyugati piacok után Kína és Oroszország is export célponttá vált. A legismertebb termékek a káliüvegből és ólomkristályból készített sima és csiszolt poharak, kelyhek, palackok, tálak, díszmű tárgyak.

 

 

Személyes megjegyzés: Az Alsó-Ausztriában született dédapám, a Csehországban született nagyapám, a már Ajkán született édesapám is ebben a gyárban találta meg végleges munkahelyét, sok más rokonommal együtt. Én magam 1984 és 1987 között voltam az üveggyár alkalmazottja.      

 

 

Ajka, 2008. január 22.

 

Hartinger Ottó

 

  

 

Utóirat: 2009. január 7-én dr. Katzer Zoltán ügyvezető igazgató bejelentette, hogy a nemzetközi válság következtében lecsökkent rendelésállomány miatt, - és mivel a munkaügyi minisztérium nem támogatta munkahelymegtartó pályázatukat -, 250 fővel, 116-ra csökkentik az üveggyárban foglalkoztatottak számát. Október 26-án az ügyvezető közölte: a megindult csődeljárás kedvezően zárható le, sikerült egyezséget kötni a hitelezőkkel. A rendelésállomány növekszik, 260 dolgozó van, további leépítést nem terveznek.

 

 

 

Forrás:

 

Id. Hartinger Ottó szóbeli adatközlés

 

Barta, Erdélyi, Székely: Huta a Bakony alján  (Veszprém, 1978)

 

Varga Vera: Régi magyar üveg  (Budapest, 1989)

 

Tilhof Endre: Ajkai életrajzi lexikon  (Ajka, 2003)

 

Buza Péter: A Kossuch ház  (Budapest, 2004)