Aktuális írások

 

Örök boldogság

 

Édesapám 1934. szeptember 18-án született Ajkán. A háborús gyermekkorért, forradalom idején töltött katonai szolgálatért, üveghutában végzett nehéz munkásévekért némi kárpótlást jelenthetett számára a három nyugdíjban eltöltött békés évtized.

 

Kevesen vannak, akik jobban ismerik Ajka huszadik századi történetét, mint amennyire ő ismerte. Az én helytörténeti írásaimnak is legfontosabb forrása volt. A szocializmus idején sem engedett keresztény – szociális nézeteiből egy kellemesebb életért cserébe. Az egyszerű boldogságot kereste. Családi körben, barátok között élvezte a nyugdíjas életet. Idén áprilisban jelentkező súlyos betegségét nehezen viselte, de tiszta elméjét megőrizve, tudatosan készült a halálra.

 

Farkasgyepűi betegágyát vettük körül 2017. augusztus 4-én délután, amikor elmondta, hogy azt álmodta, újságot árul a mennyországban. Akkor még nem tudtuk, hogy erre csak este tízig kell várnia. Elérte célját, az örök boldogságot. Imádkozunk érte, hogy úgy legyen.       

  

Ajka, 2017. augusztus 8.

 

 

Egyetemek versenye

 

Az egyetem szó a latin universitas kifejezésből származik. Jellemzője, hogy többféle szakon lehet magasabb fokozatú képzettséget szerezni. Legkorábbi elődöknek a filozófiát, matematikát, orvoslást, testnevelést tanító ókori görög akadémiákat tekintik. A középkor első itáliai és francia egyetemei teológiát, jogot, orvostudományt oktattak. Magyarország első egyeteme az 1367-ben alapított pécsi egyetem volt, de néhány évtized múltán megszakadt működése.

 

Korunk egyetemeit különféle szempontok alapján rangsorolják. Léteznek hazai és nemzetközi listák. A legbővebb rangsorokban a világ ezer intézménye található meg. A szempontoktól és a súlyozástól függően az egyes szervezetek által kiadott sorrendekben komoly eltérések is előfordulnak. Jellemző, hogy a listák elején amerikai és brit egyetemek találhatóak, de az ázsiai intézmények egyre jobb helyekre kerülnek. Az első ötvenben már szingapúri, kínai egyetemek is vannak. A közép-európai egyetemeket jellemzően – ha egyáltalán szerepelnek a listákon – az ötszázadik hely felett találhatjuk meg.

 

Hat nemzetközi rangsort figyelembe véve tíz magyarországi egyetem van, amely egyáltalán felfért valamelyik listára. Ebből hat, az Eötvös, a szegedi, a debreceni, a Semmelweis, a műegyetem és a pécsi egyetem az, amely több listán is szerepel.

 

Mostanában a hírekben sokszor megjelenő Közép-európai Egyetem (CEU) a hat nemzetközi listából egyen található meg, ott viszont a viszonylag előkelő 301-350-es tartományban. Érdekes új információ, hogy hat külföldi egyetem magyarországi engedélyét vonták vissza. Ezek közül négy brit, egy francia, egy amerikai. Az intézményeket képviselő magyar egyetemek tájékoztatása szerint lényegében az ok közös: a hallgatók hiánya. A CEU, mely ugyan az USA-ban van bejegyezve, de képzést csak a magyar Közép-európai Egyetem keretében folytat, viszont népszerűnek számít. A régió sok országából fogad hallgatókat, de még például a Corvinusról is mennek át hallgatók mesterképzésre. Ebben nyilván szerepet játszik a megszerezhető amerikai diploma.

 

A felsőoktatásban nagy a verseny. A hallgatók minél jobb intézménybe szeretnének bejutni, de az egyetemek is versenyeznek egymással. Ráadásul ez a verseny egyre inkább nemzetközi szintéren folyik. Bármilyen beavatkozás kényes ügy, hiszen egyrészt az egyetemek hagyományosan nagyfokú autonómiával rendelkeznek, másrészt úgy változtathat meg rangsorokat, felvételi érdeklődést,  hogy nincs mögötte valódi tartalom.      

 

Ajka, 2017. április 24.

 

 

Gáz van

 

Az utóbbi években megszokottnál lényegesen hidegebb január újra aktuálissá tette az energiaárak körüli vitát. A baloldal szerint csökkenteni kellene a gáz, villany, távfűtés árát. Szerintük kormányközeli cégek nagy profitra tesznek szert abból, hogy az alacsony nemzetközi energiaárak nem jelennek meg a lakosság számláiban. Az Európai Unió is célul tűzte ki, hogy egész Európában liberalizálni kell az energiapiacot. A piaci verseny állítólag árcsökkenést hozna.

 

Az előzményekről csak annyit, hogy a baloldali kormányok idején háromszorosra emelkedett a gáz ára, míg a Fidesz-KDNP kormányzás lényeges rezsicsökkentést hozott. Persze ehhez nem volt elég a jószándék, az is kellett, hogy a válság hatására csökkenjenek a világpiaci árak. 

 

A vita szempontjából a legegyszerűbb, ha megnézzük a tényleges lakossági árakat. A 2016. decemberi földgáz ár eurocent/kilowattórában kifejezve Budapesten 3,37. Ennél a jelentősebb fővárosok közül csak Bukarestben olcsóbb a földgáz, ott 2,93 eurocent. A legdrágább Stockholmban 23,1 eurocenttel, a második Koppenhágában 10,03 eurocenttel. A villamos energia árában is hasonló eltéréseket találunk. A budapesti ár 12,2 eurocent, ennél csak néhány balkáni országban olcsóbb a villany. Koppenhágában viszont 31,37, míg Berlinben 30,38 eurocent. A hatalmas eltéréseket látva, - és tudva, hogy a magyar energiatermelők és szolgáltatók komoly pénzügyi nehézségekkel küzdenek -, erős kétségeim vannak a további csökkentést illetően. Sokkal valószínűbb, hogy az európai piaci liberalizáció áremelkedést eredményezne nálunk. Az is feltűnő, hogy a szélenergiát kiemelkedő mértékben hasznosító Dániában milyen drága a villany. Ennek hátterében a kiszámíthatatlan termelés állhat, hiszen a villanyt akkor is biztosítani kell, ha nem fúj a szél. 

 

Az elmúlt napok azt is igazolták, hogy a távfűtés és a gázfűtés ugyan drágább a hagyományos tüzelőanyagoknál, de környezetvédelmi szempontból sokkal jobbak. Sok, egyébként tiszta levegőjű település fulladozik a szmogban a szén, fa, nem ritkán hulladékok füstjétől.

  

Ajka, 2017. január 26.

 

 

A másik oldalon

 

Szinte tapintani lehet a sötétséget. Gyerekkorom világában, az üveggyári kolónián vagyok. Az utca felső, vasútállomás felőli végéről haladok a Torna-patak irányába. Nem megyek, hanem furcsa lebegéssel, újabb és újabb lendületet véve jutok a koromsötét utcán lefelé.

 

Baloldalon, az utolsó ház felém néző konyhájából sárgás fény hívogat. Elindulok abba az irányba, és rájövök, hogy ez a fény nagyapám húgának, Mici néninek konyhájában világít. Gyerekkoromban ő gondoskodott rólam míg szüleim dolgoztak. Egészen tizennégyéves koromig nála ebédeltem hét közben. Boldogan benyitok a konyhába, ahol sok-sok ember között középen meglátom Mici nénit, egy egészen alacsony széken, talán sámlin ülve. Ahogy felé közeledem, régi ismerősök sora köszönt vidáman, ölelkezve. Csak később fogom fel, hogy ők már régóta nincsenek az élők sorában. Odaérek Mici nénihez, lehajolok hozzá, hogy őt is átöleljen, megpusziljam. Mosolyogva néz rám, és akkor látom, hogy az arca Szűz Mária arca.

 

Nem emlékszem olyan boldog és békés ébredésre, mint azon a reggelen.      

  

Ajka, 2017. január 5.

 

 

Médiavereség az elnökválasztáson

 

A tegnapi amerikai elnökválasztás legnagyobb vesztese a multinacionális média. Már kezdtünk hozzászokni, hogy csak az létezik, amit a média eljuttat hozzánk, az a trendi, amit ők szajkóznak, az történik, amit ők kívánatosnak tartanak.

 

Ezen a falon az első lyukat a brexit ütötte, amikor az angolok a média, a közvéleménykutatók, a politika nyomása ellenére az unióból történő kilépés mellett szavaztak. Az amerikai elnökválasztás hasonló körülmények között folyt. A globális liberális média Hillary Clintont támogatta, el sem tudták képzelni a vereségét, ahogyan a közvéleménykutatók sem. Aztán mára kiderült, hogy Donald Trump fölényes győzelmet aratott. Az embereknek elegük van a globalista politikai elit választóktól elszakadt, de a mainstream kereskedelmi média által támogatott politikájából. Ennek a szakadásnak a nyilvánvaló közvetlen kiváltó oka a migráció kezelésében keresendő.

 

A globális nagytőke kezében lévő média és politika rövid időn belül kapott két hatalmas pofont. Vajon elkezdődik a kijózanodás?

 

Ajka, 2016. november 9.

 

 

Óvakodjatok

 

Mt 7.15

Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.

 

Bibliakutatók szerint Jézus felszólítását a kortársak például a zelótákra vonatkoztatták, akik erőszakkal akarták a Római Birodalom uralmát megtörni. A kijelentés természetesen minden korban érvényes. Óvakodnunk kell azoktól, akik Isten szavának és akaratának közvetítőjeként lépnek fel, de a valóságban az erőszak képviselői. Nem nehéz korunk szélsőséges iszlamistái és a kétezer évvel ezelőtti zelóták közötti hasonlóságokat észrevenni. 

 

A 2014. május 24-i brüsszeli első terrortámadás és a 2016. július 26-i roueni merénylet között, amikor elvágták a helyi katolikus pap torkát mise közben az oltár előtt, Európában 18 terrortámadás történt 443 halottal. Míg 2014-ben 4 áldozat volt, 2015-ben már 267, és ebben az évben 172-nél tartunk. A 2016-os év jellegzetessége, hogy a közelmúltban érkezett migránsok és a németországi helyszínek súlya megnövekedett. Biztonságpolitikai szakértők előre jelezték ezeket a fejleményeket, de sajnos az európai elit nem vette komolyan a figyelmeztetéseket, és még  most sem kezeli súlyának megfelelően. Az egyház is a szeretet parancsát követve viszonyul a menekültekhez, és nem tud mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy ragadozó farkasok vannak a bárányok között. Szinte kivételesnek számítanak Márfi Gyula veszprémi érsek megnyilatkozásai, aki a veszélyekre is figyelmeztet: „ A háború persze más, az lehet oka az elvándorlásuknak. Ugyanakkor a gyermekek, akik velük jönnek, sokszor nem is a sajátjaik, csak tolják őket maguk előtt, hogy sajnálatot ébresszenek, aztán otthagyják a szerencsétleneket, vagy éppen átdobják a határkerítésen. Még egyszer mondom: tudnunk kell, hogy mások, mint mi, s ha ezt nem vesszük figyelembe, rossz döntéseket hozhatunk. Lehet, hogy én tévedek, de ezernégyszáz év tanulságai alapján nem tartom valószínűnek, hogy lehetséges őket integrálni. A multikulturalizmusnak éppen az a gyengéje, hogy mi befogadnánk őket, de ők nem fogadnak el minket. Saját képükre és hasonlatosságukra akarnak alakítani bennünket. Még azok is, akik menekültként érkeznek. Nem tisztelik, hanem megvetik a másságot, azaz minket, sőt egyfajta felsőbbrendűségi tudat van bennük. És még valami. Az iszlám nem csak vallás, hanem totalitárius politikai rendszer, ahogy azt az iráni Homeini ajatollah is megmondta már.”

 

Az ellenőrizetlen migráció nem alkalmas arra, hogy a szélsőséges hitszónokok befolyása alatt levő embereket kiszűrje a tömegből. Európa még arra sincs felkészülve, hogy a második-harmadik generációs muszlim fiatalokat megvédje a hamis, szélsőséges muszlim tanoktól. Ha ezen nem változtatunk, és beengedjük a bárányok közé a ragadozó farkasokat, még nagyon sok ártatlan bárány vére áztatja Európa földjét.

 

Ajka, 2016. július 28.

 

 

Magyar foci

 

Magyarország 1974-ben szerepelt utoljára Európa-bajnokságon, és 1986-ban világbajnokságon. A harmincéves távolmaradás a nagy nemzetközi tornáktól nem a véletlen műve. A magyar foci az ötvenes években élte virágkorát. Abban a korban a sport szinte az egyetlen kitörési pont volt a fiatalok számára, az elsőszámú szabadidős tevékenységnek számított. A labdarúgás a sportok közül is kiemelkedett. Ott voltak a legnagyobb lehetőségek, de ott jelent meg leghatározottabban az a mentalitás is, ami aztán erkölcsi válsághoz, szakmai lemaradáshoz, az infrastruktúra fokozatos leépüléséhez  vezetett.

 

A motiválatlan, lélektelen játék miatt a szurkolók is távol maradtak egy idő után a stadionoktól. Lefelé tartó spirálba került a magyar labdarúgás, de a vezetők az érdemi változtatás helyett csak ígérgették az eredményeket, melyek persze újra és újra elmaradtak. Az ezredfordulóra Európa leggyengébb csapatai közé került a magyar, klub szinten is kudarcok sorát jelentették a nemzetközi kupák selejtezői. A jelenlegi kormány - főleg személyes ambícióktól vezérelve - elhatározta, hogy az egyébként is növekvő sporttámogatás keretében megpróbálja a foci hírnevét is helyreállítani. A gazdaság erősödése lehetővé tette utánpótlás bázisok kialakítását, stadionok megújítását, külföldi szakemberek Magyarországra hozatalát. Az ellenzék persze tiltakozott. Az egészségügy és oktatás forráshiányos helyzete érveket is adott a tiltakozóknak. Viszont az is tény, hogy a rendszerváltás óta a sportlétesítményeink színvonala messze elmaradt a nemzetközi elvárásoktól. Szinte nem maradt stadion, amely alkalmas lett volna nemzetközi mérkőzés lejátszására.

 

Az utánpótlásképzés megújítása, az új létesítmények megépülése, külföldi edzők megjelenése a klubcsapatoknál és a válogatottnál tulajdonképpen váratlanul gyors eredményt hozott. A magyar válogatott negyvennégy év után kijutott az Európa-bajnokságra, és ott csoportjában az első helyen végzett. Az előrébb jegyzett osztrákokat 2:0-ra vertük, Izland ellen minden erőt mozgósítva sikerült 1:1-re egyenlítenünk, a portugálokkal látványos 3:3-as döntetlent játszottunk. A 16 között a világranglista második belgák is csak az utolsó negyedórában fektettek bennünket kétvállra. Az is kiderült, hogy a szurkolók sem tűntek el, csak egy olyan szerethető csapatra vártak, mely mentalitásával kiérdemelte a bizalmat, a nézők támogatását. Bebizonyosodott, hogy a foci még mindig képes az egész ország hangulatán javítani, az összetartozás érzését erősíteni.

 

A labdarúgó válogatott sikere lehetőség. Ha a klubok is kemény munkába kezdenek, a gyerekek olyan képzést kapnak, melynek eredményeként nemzetközileg jegyzett csapatokhoz kerülhetnek, a sport sem válik politikai csatározások áldozatává, akkor a magyar foci a félévszázados lejtmenet után ismét megindulhat felfelé. Ellenkező esetben az elmúlt hetek eufórikus boldogsága egyszeri közösségi élmény marad.

 

Ajka, 2016. június 27.

 

 

Vásárnap

 

Az Ószövetség osztotta az emberek életét hétnapos ciklusokra, melynek az utolsó, nyugalomnapja a szombat volt. Jézus idejében a zsidók a szombatot nagyon mereven értelmezték. Az evangéliumok szerint Jézust többször támadták azért, mert fontosabbnak tartotta a gyógyítást a nyugalom betartásánál.

 

Mt 12.10

Éppen ott volt egy béna kezű ember. Hogy vádaskodhassanak ellene, megkérdezték: "Szabad-e szombaton gyógyítani?"

Így felelt: "Ha valakinek közületek csak egy juha van, s az szombaton gödörbe esik, vajon nem markolja meg és nem húzza ki?

Mennyivel többet ér az ember, mint a juh! Szabad tehát szombaton jót tenni."

Ezzel az emberhez fordult: "Nyújtsd ki a kezed!" Kinyújtotta, és az éppen olyan egészséges lett, mint a másik.

 

Jézus húsvétvasárnapi feltámadása miatt a keresztények számára a hét hetedik, ünnep- és pihenőnapja a vasárnap lett, mely a latin nyelvekben ma is az Úr napja. A magyar elnevezés valószínűleg a hetedik napon tartott vásárokból ered. Az egész heti munka után ekkor volt lehetőség arra, hogy a környező települések lakói összejöjjenek, és beszerezzék a szükségletük szerinti állatokat, eszközöket, vásárfiát. A kapitalizmus kialakulása után a munkásság követelésévé vált a vasárnapi pihenőnap és a nyolcórás munkaidő. A keresztény ünnep és a baloldali szociális követelés egy tőről fakad. A pihenőnap - éppen Jézus tanítása alapján az emberek érdekében - csak korlátozott lehet. Vannak olyan emberi szükségleteket kielégítő szolgáltatások, melyeket folyamatosan biztosítani kell. Ez a klasszikus gyógyítástól a modern villamosenergia-ellátásig terjed. A Fidesz-KDNP koalíció elérkezettnek látta az időt, hogy európai példák alapján 2015. március 15-től lehetővé tegye a kiskereskedelmi dolgozók szabad vasárnapját. Úgy gondolták, hogy a vásárlás nem olyan szükséglet, melyet vasárnap is ki kell elégíteni. Az elmúlt egy év azonban a lakosság nagyobbik részét nem győzte meg a törvény helyességéről. Sokan úgy érezték, hogy a vásárláshoz való joguk fontosabb az eladók vasárnapi pihenőjénél, családjaik együttléténél. A fogyasztói társadalom olyan megnyilvánulása ez, amely mutatja a társadalmi szolidaritás gyengeségét.

 

Ezek után talán némileg meglepő, hogy egy magát szocialistának mondó párt állt a vasárnapi boltzárat megszüntetni kívánó mozgalom élére, és népszavazást kezdeményezett a szabad vasárnap ellen. Népszavazási kérdésük: Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés semmisítse meg a kiskereskedelemi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvényt? Mivel a kormány tisztában volt vele, hogy a kezdeményezést a többség támogatná, valamint nyilvánvalóan szerette volna elkerülni, hogy az MSZP a népszavazással szimpatizánsokat gyűjtsön, azonnal lépett, és már azon a hétvégén, április 17-én ki is nyitott az üzletek egy része. A parlamentben lényegében csak a KDNP tartózkodott a szavazásnál. További csavar a történetben, hogy az MSZP bejelentette, ennek ellenére tovább gyűjti az aláírásokat.

 

Ajka, 2016. április 18.

 

 

Indulatok a vörösiszap körül

 

Megszületett 2016. január 28-án, a Veszprémi Törvényszéken a 2010-es ajkai vörösiszap-kasztrófa büntető ügyében az elsőfokú ítélet. A bíróság mind a tizenöt vádlottat felmentette a közveszélyokozás, környezetkárosítás, természetkárosítás, hulladékgazdálkodás rendje megsértésének vádja alól. Az ítéletet a vádlottak elfogadták, az ügyész viszont fellebbezett.

 

Ahogyan annak idején a tíz halálos áldozattal, kétszáznál több sérülttel járó katasztrófával kapcsolatos eseményeket nagy figyelem kísérte, ez most sem történt másként. Közben közel negyven milliárd forintot költött az állam helyreállításra, kártérítésekre, a sértettek indulatai – érthetően – mégis tovább izzanak. Az érintett települések polgármesterei tüntetést szerveznek a szerintük igazságtalan döntés miatt. Akkor működik jól egy jogrendszer, ha a jog és az emberek igazságérzete, erkölcse nem szakad el egymástól. Ha túl nagy a távolság, akkor a jogkövető magatartás csak erőszakkal, magas költségekkel tarható fenn. Egy-egy konkrét ügyben természetesen érdekeiknek, helyzetüknek megfelelően lehetnek csoportok, amelyek érzékenyebben reagálnak, de ha a társadalom nagy része érzi hibásnak az ítéletet, az mindenképpen elgondolkodtató. Ilyen esetekben nagy a felelőssége a politikusoknak és a médiának. A kormányzó erők hajlamosak nyomást gyakorolni, ami többet árt, mint használ, az ellenzék pedig a kormányzó párt nyakába varrná a felelősséget egy kis népszerűség reményében. A média szokás szerint a szenzációt hajszolja, nem foglalkozva az ítélkezési folyamat bonyolult összetevőivel, a rendőrség, ügyészség, szakértők, ügyvédek szerepével.      

 

A hatalmi ágak szétválasztásának elve már Arisztotelész és Cicero óta létezik a hatalommal való visszaélés korlátozása érdekében, de tiszta formában sosem valósult meg. Rendszerint valamely szerv fölérendeltsége érvényesült, gyakran voltak és vannak személyi átfedések. Korunkban mégis általánosan elfogadott alapelv a bírói hatalom függetlenségének garantálása. Az ellenőrzést nem másik hatalmi ág, hanem a fellebbezés lehetősége és a nyilvánosság biztosítja. Ezek a források még nem merültek ki…

 

Ajka, 2016. február 3.

 

 

 

Mariológia

 

Karácsonyhoz közeledve a keresztény ember számára Szűz Mária alakja is felragyog a kiáradó fényben. Élete Jézus földi életének elválaszthatatlan része. Mind születésének és gyermekkorának, mind első csodájának, mind szenvedésének közvetlen részese, ő az egyház édesanyja.

 

A Biblia első Máriája Mózes nővére, Mirjám. A név valószínűleg egyiptomi-héber eredetű. Szűz Mária születéséről, gyermekkoráról az egyház hagyománya, illetve apokrif iratok szólnak. A Római Katolikus egyház tanításában az alábbi dogmák vonatkoznak a Megváltó édesanyjára:

-         A Boldogságos Szűz Mária valóban az Isten anyja.

-         A Boldogságos Szűz Mária létének első pillanatától kezdve, Jézus Krisztus megváltói érdemeire való tekintettel az áteredő bűn minden szennyétől mentes maradt. (Szeplőtelen fogantatás)

-         Mária szűz a szülés előtt, a szülésben, és a szülés után.

-         Mária a Szentlélek által fogant, emberi közreműködés nélkül.

-         Mária földi életpályája befejezése után, testével és lelkével együtt fölvétetett a mennyei dicsőségbe.

 

Szűz Mária tisztelete az első évszázadokig nyúlik vissza. Szent István is neki ajánlja fel országát. Magyarországon kívül védőszentje Portugáliának és a Fülöp-szigeteknek is. Sokféle néven tisztelik: Theotokosz (Istenszülő), Mater Dei (Isten Anyja), Beata Maria Virgo (Boldogságos Szűz Mária), Madonna, Nagyboldogasszony, stb. Az elmúlt évszázadokból több Mária-jelenésről is tudunk. A legismertebbek a fatimai, lourdes-i, guadalupei. A festészet, szobrászat számtalan alkotásának ihletője boldog vagy szenvedő anyaként.

 

A protestáns egyházak többsége nem fogadja el Mária szeplőtelen fogantatásának és mennybevételének dogmáját. Nem imádkoznak segítségéért, közbenjárásáért. Mária emberi mivoltát hangsúlyozzák. Luther még a hitélet részének tekintette, de utódai elfordultak tőle. Újabban megint vannak, akik úgy érzik, hogy például a Mária-énekek melegséget vihetnek a hívek közé.       

 

A II. Vatikáni Zsinat volt az első, mely rendszeres tanítást terjesztett elő Máriáról.* Az 1850 és 1950 közötti időszakot Máriás évszázadnak is szokták nevezni, melyet 1854-ben a Szeplőtelen fogantatás, 1950-ben a Mennybevétel dogmája foglalt keretbe. Sokan voltak, akik ennek folytatásaként Mária társmegváltó funkciójának, közvetítő szerepének dogmatizálását várták. Ez azonban nem következett be. Helyette a törekvések arra irányultak, hogy a tiszteletet megszabadítsák a spekulatív teológiától, józanul és határozottan bibliai alapokra helyezzék.  Máriát elsősorban Krisztus misztériumában kell szemlélni, mely abban is kifejezésre jut, hogy a Deipara (Istenszülő) szót használták a zsinati dokumentumban, mely a görög Theotokosz szó szerinti fordítása. Ezzel a 431-es Efezusi zsinathoz nyúltak vissza, amely Máriát tudatosan nevezte Isten-szülőnek, nem pedig Isten-anyának, tekintettel a 4-5. században elterjedt mitikus anya-isten elképzelésekre. Az elnevezés szokatlanságát bizonyítja, hogy magyarul a Deipara szót Isten Anyjának, a németben Gottesmutter-nek fordították, csak mostanában kezd teret nyerni az Istenszülő kifejezés. 

 

·        Tamás Roland: A Lumen gentium mariológiája

 

 

Ajka, 2015. december 8. (Szűz Mária szeplőtelen fogantatása ünnepén, a II. Vatikáni Zsinat bezárásának 50. évfordulóján)

 

 

 

Bevándorlók

 

Nem igazán elegáns, de bevezetőként két korábbi írásomból idézek:

 

A XXI. század végére Európa teljesen iszlám hatás alá kerülhet. Ez alól Oroszország sem kivétel, hiszen ma 23 millió muszlim él az országban, és a sokkal magasabb termékenységi ráta miatt az arányuk rohamosan növekszik. A jelenlegi adatok alapján éppen a visegrádi országok számítanak kivételnek, de kétséges, hogy ez az állapot meddig marad fenn. A politikusok és a média meghatározó része ezekről a kérdésekről alig mond valamit, pedig történelmi léptékkel mérve pillanatok alatt átalakulhat az európai civilizáció.     

2015. január 13.

 

Ha az Európai Unió nem lesz képes érdemben korlátozni a bevándorlást, és a társadalomba integrálni a bevándorlókat, olyan folyamatok erősödhetnek meg, melyek egy új középkorba lökhetik kontinensünket. Úgy tűnik, hogy a periféria országai és egyszerű polgárai ezt sokkal inkább érzik, mint az unió hivatali és politikai apparátusának tagjai.    

2015. május 19.

 

Az írások megjelenése óta a helyzet tovább súlyosbodott, amit Európa vezetői még mindig alig akarnak észrevenni. Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke a napokban mondta, hogy a bizottság májusban elkészítette a menekültek kvótarendszer alapján történő elosztásának javaslatát, amit a tagországok többsége elutasított. Ezek után nekik nincs további dolguk. Magyarország ebben az évben eddig 150 ezer migránst vett nyilvántartásba, ami drasztikus növekedés az előző évekhez képest, és Európában a második legtöbb regisztráció. Görögországon, Macedónián, Szerbián keresztül akadály nélkül, állami segítséggel érkeznek a bevándorlók a magyar határra. Az európai liberálisok, baloldaliak még azért is támadják Magyarországot, hogy kerítéssel próbálja a kijelölt pontokra terelni a zöldhatáron átgázolókat. A német migrációs és menekültügyi hatóság bejelentette, hogy minden szírt befogad, de amikor a Keleti pályaudvaron felengedték a bevándorlókat a Németországba tartó vonatokra, kitört a pánik. Közben 71-en haltak meg egy zárt teherautóban egy osztrák autópályán. Ausztria bírálja a magyar hatóságokat a kerítés miatt, de elvárja, hogy migránsok ne jussanak el hozzájuk. Ez a helyzet az embercsempészek paradicsoma, amit észlelve ellenőrzésekbe kezdtek, hatalmas dugókat okozva az M1-es autópályán. Jelenleg szinte minden bevándorló szírnek vallja magát, ami papírok hiányában nehezen ellenőrizhető. Céljuk, Németország elérése bármi áron. Ösztönzően hatnak az engedékeny német hozzáállásról szóló hírek, és az ottani jólétből való részesedés reménye.

 

Az unió vezetői még mindig a kvótarendszert erőltetik, ami nemcsak azért rossz, mert a bevándorlást ösztönzi, hanem azért is, mert egy például Romániába küldött menekült minden bizonnyal az első adandó alkalommal újra elindul nyugat felé. A jelenlegi migrációs szabályok nyilvánvalóan rosszak. A magyar parlament most készül szigorítani több törvényen, de az Európai Unió is látja már, hogy elkerülhetetlen a változtatás. A közös álláspont kialakítása és az új szabályok bevetése viszont várhatóan túl lassú folyamat lesz, ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy Európa jövője szempontjából eredményes. Vannak, akik a migránsokban olcsó munkaerőt, vannak, akik potenciális terroristát látnak. Valószínűleg mindkettőben van igazság, éppen ezért óriási a döntéshozók felelőssége. Lehet, hogy Európa jövője ezekben a hónapokban dől el.      

 

 

Ajka, 2015. szeptember 2.

 

 

 

Házasság és család

 

Az alábbi mondatokat nem egy fundamentalista keresztény, egy konzervatív családvédő mondta, hanem Barack Obama, még szenátorként: „Azok a gyerekek, akik apa nélkül nőnek fel, ötször nagyobb valószínűséggel élnek szegénységben és követnek el bűncselekményt, kilencszer nagyobb az esélyük arra, hogy kibukjanak az iskolából, és hússzor magasabb a sanszuk arra, hogy börtönben végzik. Emellett nagyobb valószínűséggel fognak viselkedési zavarral küszködni, elszökni otthonról, illetve tizenévesen szülővé válni.”

 

Az erős és biztonságos család a legfontosabb, amire egy gyereknek szüksége van. Nemzetközi kutatások igazolják, hogy helyzeti előnyük van azoknak a gyerekeknek, akiknek az életében jelen van mindkét szülő, és elkötelezettek családjuk iránt. Azt is kutatások igazolják, hogy a sok válás ellenére a házasság stabilabb kapcsolat az élettársakénál.  A társadalom évezredek óta preferálja a férfi és nő egész közösség előtt kinyilvánított akaratát az együttélésre, hiszen ez biztosítja a következő generáció megszületését és egészséges fizikai, érzelmi, értelmi fejlődését.

 

Bár a modell sikeresnek bizonyult, korunkban egyre több támadás éri. Egyrészt könnyebbé vált a megélhetés, az emberek egyedül is elboldogulhatnak, ez erősíti az egoizmust, melyet önmegvalósításnak álcáznak, másrészt olyan kapcsolatokat is házasságként akarnak elismertetni, melyek nem felelnek meg az eredeti céloknak, a gyerekek és a társadalom érdekeinek. Néhány hete a világ vezető hatalma, az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága  5-4 arányú szavazással úgy döntött, hogy a házasság az azonos neműek számára is alapvető jog. Egy magát demokratikusnak tartó országot egy szűk körű testület a homoszexuálisok házasságának elismerésére kényszerített.

 

Aki azt hiszi, hogy ezzel a család és házasság körüli viták nyugvópontra kerülnek, az nagyon téved. Ami érv volt Magyarországon az egy férfi és egy nő házassága mellett, azt máris fegyverként használják az egyéni szabadságjogok parttalan kiterjesztésének hívei. „Törvénynek kell kimondania, hogy kettőnél több személy is köthet házasságot. Erre azért van szükség, amiért az azonos neműek házasságára. Hogy senki ne mondhassa, ez csak amolyan furcsaság, nem olyan értékű házasság, mint egy férfi meg nő házassága, és a belőle származó gyerekek is csak afféle zabigyerekek. Az egyenlő méltóság elve megköveteli, hogy három vagy négy ember frigye éppen olyan házasságnak tekintessék, mint bármely más házasság” – írta az egykori SZDSZ-es politikus, Kőszeg Ferenc. 

 

Éljünk a mának, tegyük azt, amihez éppen kedvünk van, hajszoljuk a pillanatnyi boldogságunkat. Jogunkban áll. Bár a történelem bizonyítja, hogy az ilyen szemléletű társadalmak bukásra vannak ítélve, és a jelek sűrűsödnek, de a kijózanodás pillanata még nem jött el.   

 

 

Ajka, 2015. július 14.

 

 

 

A Római Birodalom végnapjai

 

Az Európai Parlament ismét a magyarországi helyzetről vitatkozott, ez a vita azonban különbözött a korábbiaktól.  Lényegében két téma került napirendre: a halálbüntetés és a migráció. A vita a legalapvetőbb erkölcsi értékekről szólt, egyúttal az Európai Unió jövőjét meghatározó legsúlyosabb kérdésekről.

 

A halálbüntetés ügyét Orbán Viktor vetette fel az elmúlt hetekben, mint olyan témát, melyet napirenden kell tartani. A parlamenti vita ebben a kérdésben két szálon futott. Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy a szólásszabadság alapján egyetlen témát sem lehet tabuként kezelni, míg a képviselők jó része szerint felelős politikusként a halálbüntetéstől világosan el kellene zárkózni, az unió egyik alapvető értéke az emberi élet védelme. Bár én sem vagyok híve a halálbüntetésnek, de ez az érv furcsa olyan politikai irányzatok képviselőinek szájából, akiknek az abortusszal vagy az eutanáziával nincs semmi bajuk. A morális következetlenség hiteltelenné teszi az érveket. Egy ember megölése erkölcsileg csak akkor lehet elfogadható, ha ez más emberek megölését akadályozza meg. Az európai államokban a bűnüldözés és büntetés-végrehajtás jelenleg van olyan állapotban, hogy halálbüntetés nélkül is megvédhetőek a tisztességes emberek. Magyarországon az elmúlt évtizedek trendje szerint egyértelműen csökkent a gyilkosságok száma, pedig 1990-ben megszűnt a halálbüntetés.

 

A menekültek és bevándorlók ügye egész Európában egyre súlyosabb kérdés. Talán a legfontosabb, mely az európai civilizáció létét fenyegeti, ráadásul a migránsok is gyakran életveszélyes helyzetbe kerülnek. A mai állapotok egyre jobban emlékeztetnek az ötödik századi Római Birodalomban történtekre. A birodalom erkölcsileg és katonailag elgyengült központja nem tudott ellenállni a népvándorlás nyomásának. Ha az Európai Unió nem lesz képes érdemben korlátozni a bevándorlást, és a társadalomba integrálni a bevándorlókat, olyan folyamatok erősödhetnek meg, melyek egy új középkorba lökhetik kontinensünket. Úgy tűnik, hogy a periféria országai és egyszerű polgárai ezt sokkal inkább érzik, mint az unió hivatali és politikai apparátusának tagjai. A mai vita legalább arra jó volt, hogy ezt nyilvánvalóvá tette.      

 

 

Ajka, 2015. május 19.

 

 

 

Mégis felzárkózás?

 

A Fidesz-KDNP kormányt folyamatos ellenzéki támadások érik a leszakadó rétegek, a négymillió szegény és az éhező gyermekek miatt. A Tárki 2012 és 2014 közti Háztartási Monitor vizsgálatából, illetve a statisztikai hivatal adataiból azonban más kép bontakozik ki.

 

A vizsgálat szerint 2012 és 2014 között a társadalom legfelső tizedének és az alsó négy tizedének nőtt az átlagot lényegesen meghaladóan a jövedelme. A legfelső tized jövedelmének növekedése nem meglepetés, a fejlett világban sok helyen ez tapasztalható, az alsó négy tized helyzetének javulása viszont ellentmond az eddigi közbeszédnek. Az okok nyilván a közmunkában és a gyermekek utáni adókedvezményben keresendők. 2012-ben a lakosság kilenc százaléka érezte magát nélkülözőnek, ez 2014-re öt százalékra csökkent. Két év alatt 16 százalékkal nőtt a családok reáljövedelme. Azonban a javulás ellenére is csak harminc százalékuk életvitele tekinthető európai szintűnek. A felmérés szerint azok közül, akik az előző évben közmunkát végeztek 29 százalék már alkalmazottként dolgozik. Tehát az az ellenérv, mely szerint a közmunkából nincs kitörés, erősen megkérdőjelezhető.

 

A társadalom kettészakadása 2012-ig tartott, akkor elérte a legmódosabb tized jövedelme a legszegényebb tized jövedelmének a kilencszeresét. A különbség 2014-re nyolcszorosra csökkent. A szocializmus idején emlékeim szerint ez a szám négyszeres körül alakult, ami nem ösztönzött megfelelő teljesítményre. A túl nagy különbség viszont a társadalom egyensúlyát veszélyezteti. A felzárkózásra utal, hogy azok aránya, akik nem képesek rendesen befűteni a lakásukat 27 százalékról 19 százalékra csökkent. A rezsicsökkentésnek is köszönhetően a számláikat rendezni nem tudók aránya 24-ről 14 százalékra mérséklődött. Az iskolázottság és a szegénység között nyilvánvaló összefüggés van, ezért a családi pótlék iskolalátogatáshoz kötése és a hároméves kortól kötelező óvoda hosszabb távon további felzárkózást eredményezhet.

 

2010-ben a családok 35 százalékának volt bankkölcsöne, azóta ez a szám majdnem megfeleződött. Az adóssággal küzdők átlagosan havi 55 ezer forintot költöttek törlesztésre, húsz százalékkal többet, mint élelmiszerre. A meghirdetett célokkal ellentétben a középső jövedelmi rétegek létszáma tovább csökkent. A középosztály gyengülése veszélyezteti a társadalom stabilitását. Ez a kettészakadás területileg is mérhető. Budapest környéke és néhány nagyváros a válság idején is fejlődött, az elmaradott zónák helyzete viszont romlott.

 

Az elmúlt években a legalsó rétegek megmozdultak felfelé, csökkent a súlyosan nélkülözők és a szegények száma, de a középosztály megerősödése elmaradt. Ezek a kutatási eredmények ellentmondanak a baloldali ellenzék kommunikációjának, viszont némi magyarázatául szolgálhatnak a legújabb politikai folyamatoknak.     

 

 

Ajka, 2015. április 27.

 

 

 

Mammon

 

A 21. század információs ködében a politikai eszmék is termékké válnak. Azért még átvilágít a kavargó ködön a kétezer éves gondolat: „Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Ha egy politikus számára a pénz nem a közjó megteremtésének eszköze, hanem cél, akkor rossz úton jár.

 

Ha elhangzott, ha nem - Életünket és vérünket, de zabot nem! -, mindenképpen ez a magyar történelem egyik jelképes mondata, és az ország balsorsának okozója. Kevés olyan időszak volt, mint például a reformkor, amikor az uralkodó elit ezen túl tudott lépni, pedig másként nincs valódi felemelkedés. 

 

 

Ajka, 2015. március 2.

 

 

 

Az internet világa

 

Winston Churchill: „A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.”

 

Folyamatosan viták kereszttüzében áll az internet. Törvényi szabályozás, bírósági tiltás, adóztatás, terroristák toborzása, szélsőségek a politikai eszméktől a szexualitásig. Az interneten minden és mindennek az ellenkezője megtalálható. Valószínűleg éppen ezért, a még kialakulatlan személyiséggel rendelkező fiatalok számára valós veszélyeket hordoz magában, de egyúttal értékek kincsesbányája is.

 

Internetes fórumokat olvasva jutott eszembe a kezdőidézet, a rengeteg frusztrált, buta, rosszindulatú hozzászólás láttán. Ha Churchill ma élne, talán így fogalmazna: a legjobb érv a demokrácia ellen egy népszerű internetes politikai fórum ötperces olvasgatása.  Mégsem áll szándékomban temetni a demokráciát. Zárásul  - érvként -  álljon itt egy másik sziporkázó gondolat!  

 

Winston Churchill: „A demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk.”     

 

 

Ajka, 2015. február 6.

 

 

 

Muszlimok Európában

 

A Charlie Hebdo francia szatirikus lap szerkesztősége elleni január 7-ei véres merénylet, mely 12 áldozattal járt, és a hozzá kapcsolódó kóser szupermarketben történt túszejtés 4 halottja megrengette Európát. A terrorakciót a muszlimok döntő többsége is elítélte, és több milliós szolidaritási tüntetést váltott ki Párizsban. Az eseményekről a média percről percre beszámolt, a politikusok nyilatkoztak, a mögöttük megbúvó problémákról azonban alig esett szó.

 

Az Európai Unió legnagyobb muszlim és zsidó közössége is Franciaországban él. A zsidó közösségek elleni támadások az utóbbi időben annyira megszaporodtak, hogy rohamosan növekszik a kivándorlás Izraelbe. Ennek okai között megtalálható a közel-kelti válság, és az is, hogy a muszlim lakosság integrációja sikertelen. Sokszor a második és harmadik generációs fiatalok kevésbé fogadják el helyzetüket, mint a bevándorló szüleik, nagyszüleik. A Charlie Hebdo rendszeresen jelentet meg olyan karikatúrákat a korlátlan sajtószabadságra hivatkozva, melyek nem csak a muszlimokat, de minden hívőt sértenek. Sokak szerint ez már a liberalizmus egészségtelen túlburjánzása, nem a szabadság kiteljesedése. Természetesen ez a provokatív hangvétel sem indokolhatja az elkövetett szörnyű gyilkosságokat. Érdekesség, hogy a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi szervezet szerint Finnország első helyen áll a sajtó- és véleményszabadság terén, miközben a finn büntetőtörvénykönyv szankcionálja a nyilvános istenkáromlást. Finnországban a Charlie Hebdo meg sem jelenhetett volna.  

 

Demográfusok szerint ahhoz, hogy egy közösség tartósan fennmaradhasson, a termékenységi rátának 2,11 felett kell lennie. Ez azt jelenti, hogy családonként átlagban valamivel több mint két gyereknek kell születnie. Az Európai Unióban a termékenységi ráta 1,38. Miközben Európából a II. világháborúig a kivándorlás volt jellemző, azóta a gazdaság működtetése érdekében a politika támogatta a bevándorlást. A hagyományosan vallásos Dél-Franciaországban már több mecset működik, mint keresztény templom. A 20 évesnél fiatalabbak 30 százaléka muszlim, a nagyobb városokban még magasabb az arány. A trendek alapján nincs szükség 40 évre, és Franciaországban muszlim többség lesz. Michel Houellebecq Goncourt-díjas író Behódolás című könyve a merénylet napján jelent meg. A történet szerint a 2022-es nemzetgyűlési választás második fordulójába a Nemzeti Front és egy muszlim párt jut be. A konzervatívok és a szocialisták inkább a muszlim pártot támogatják, Franciaországnak muzulmán elnöke lesz.

 

A tendencia egész Európára jellemző. Miközben a bevándorolt muszlimok integrációja helyett inkább párhuzamos társadalmak jönnek létre, a demográfiai adatok alapján az arányok eltolódása megállíthatatlan. Míg 1950-ben 800 ezer muszlim élt Nyugat-Európában, jelenleg több mint húszmillió. A XXI. század végére Európa teljesen iszlám hatás alá kerülhet. Ez alól Oroszország sem kivétel, hiszen ma 23 millió muszlim él az országban, és a sokkal magasabb termékenységi ráta miatt az arányuk rohamosan növekszik. A jelenlegi adatok alapján éppen a visegrádi országok számítanak kivételnek, de kétséges, hogy ez az állapot meddig marad fenn. A politikusok és a média meghatározó része ezekről a kérdésekről alig mond valamit, pedig történelmi léptékkel mérve pillanatok alatt átalakulhat az európai civilizáció.     

 

 

Ajka, 2015. január 13.

 

 

 

Helytörténeti ferdítések

 

Ajka az elmúlt hetekben ünnepelte várossá nyilvánításának ötvenötödik, és első írásos említésének nyolcszázadik évfordulóját. Egy olyan város esetében, ahol a lakosság nagyobb része az ország szinte minden tájáról érkező betelepülő, fontos az identitás megteremtése, a történelem felfedezése. Most már egyre jellemzőbb, hogy a nagyipar miatt ideérkezők unokái válnak ajkai polgárrá, akik jobb esetben szeretnének többet megtudni lakóhelyük múltjáról, de a családi ’oral history’ ezt nem teszi lehetővé, ezért nem mindegy, mivel találkoznak a sajtóban.

 

Már az ötvenedik évfordulón elhangzottak, és az akkor felállított emlékmű is zavaró, hiszen Ajkához 1950-től kezdődően több lépcsőben csatoltak falvakat, így igaz, hogy nyolc korábbi község alkotja a mai Ajkát, viszont Csinger nem tartozik közéjük, ugyanis sosem rendelkezett saját közigazgatással. Csinger alsó része a bódéi határhoz tartozott, nagyobbik része pedig Ajkához. Földrajzi elkülönülése, sajátos bányász jellege miatt önálló településrészként kezeljük mindannyian, de sosem volt önálló község.

 

Újabb keletű ferdítés Ajka ’óvárosa’. Az utóbbi két-három évben találkozunk ezzel a meghatározással a Móra Ferenc és Móricz Zsigmond utca környékére utalva. Ajkának sajnos nincs óvárosa, mert községekből jött létre. Amikor először olvasni lehetett a kifejezést, legtöbben a Templom-domb környékére gondoltak, hiszen a régi Ajkára csak a három megmaradt templom emlékeztet. Az idősebbeknek még eszébe juthat a lebontott Nirnsee-kastély és a községháza, melyek szintén kisvárosi jellegű épületek voltak a közelben. Az első igazán városias része Ajkának a mai Új élet utca környéke volt, mely a II. világháború alatt együtt épült a timföldgyárral. A mostanában óvárosnak nevezett terület egy ötvenes években épült lakótelep, a lakótelepek infrastrukturális jellegzetességeivel. Nem szokás emlegetni, de nem mellékes, hogy abban az időben sok politikai és köztörvényes rab is dolgozott Ajkán, többek között a lakótelep építésén is.

 

Amikor az óvárosi kirakat tárlatról olvastunk egy hónapja, akkor az jól hangzott, és az ott élők nyilván nem bánták a környékre nézve hízelgő jelzőt, de az elmúlt napokban, amikor ugyanonnan huszonegy drogost vittek el a rendőrök, senki nem bánta, hogy az újságcikkek azt írták: ’Ajka egyik lakótelepén drogkereskedőket és drogfogyasztókat fogtak el’, nem pedig azt: Ajka óvárosában drogosokat fogtak el.           

 

 

Ajka, 2014. november 17.

 

 

 

Internetadó

 

A Fidesz-KDNP pártszövetség 2014-ben három választást nyert meg hatalmas fölénnyel. A magyar baloldal az elmúlt négy évben képtelen volt újra felépíteni magát, hiteles embereket sem talált a baloldali értékek képviseletére. Október 23-án egy háromezres politikai tüntetés tellett tőlük. Ehhez képest hatalmas kontraszt a három nappal későbbi, legalább tízszer akkora megmozdulás az internetadó ellen.

 

A hivatalosan távközlési adó kiterjesztéseként született tervezet elleni megmozdulás váratlanul kavarta fel a közéletet, de azért voltak előjelek. Ha az okokat keressük, az derül ki, hogy sok körülmény egymást erősítő hatása húzódik az események hátterében. Az új adó éppen azt a réteget - a fiatalokat - érinti a legjobban, akik könnyen az utcára mennek, ráadásul éppen az internet segítségével villámgyorsan megszervezhetőek. A kormány szokásos érvei hatástalannak bizonyultak. Amikor a kommunikáció alapja az, hogy kiválóan fejlődik a gazdaság, már nehezebb megmagyarázni, miért van szükség újabb adóra. A bankadó után azt az érvet is nehéz elfogadtatni, hogy a szolgáltatók fizetik az új terhet, amit nem fognak továbbhárítani. A hétszáz forintos felső küszöb már érdemi javaslat volt, de a legnagyobb érdekérvényesítő képességgel rendelkező társadalmi rétegekben az okostelefonok korában nem szokatlan, hogy egy családban 5-6 internet előfizetés is van. Az már csak érdekesség, hogy nagy mennyiségű adatforgalmat gyakran az illegális letöltések, illetve a reklámok generálnak.

 

Az internetadó elleni felzúdulás hátterében egyéb okok is meghúzódnak. A magyar kormány és az Európai Unió adminisztrációja között már évek óta feszültségek vannak, melyhez az utóbbi időben liberális nyomásra az Egyesült Államok kormányzata is csatlakozott. Az amerikai ügyvivő szerepvállalása ezt nyilvánvalóvá teszi, a korrupciós okokkal magyarázott szokatlan kitiltási ügy is ezt erősíti. A magyar kormány multinacionális cégekkel szembeni fellépése és keleti nyitási politikája - különösen az ukrán válság idején -, szálka az atlanti szövetség szemében. Az persze már szinte a vicc kategóriája, amikor az Al-Dzsazira tudósításokban félti a magyar demokráciát. Tény, hogy Magyarország elment addig, amit kis országként az érdekérvényesítés terén a szövetségi rendszeren belül megtehet. Történelmi párhuzam az osztrák-magyar kiegyezés 1867-ben, mely kölcsönös előnyök alapján a gazdaság felvirágzását hozta. Ezt nem szabad veszélyeztetnünk, de nem szabad megfeledkezni a korszaknak véget vető I. világháborúról sem, amikor Magyarország nagyhatalmi érdekek áldozatává vált.

 

Az internetadó megmozgatta a fiatalokat, és erre villámgyorsan rácsatlakoztak a kormány belső és külső ellenfelei. A miniszterelnök jó ütemben vonta vissza a javaslat jelenlegi formáját. A kialakult helyzetben nyilvánvaló, hogy az ország szövetségi kapcsolatait meg kell erősíteni annak érdekében, hogy a következő négy év nyugodt időszak lehessen. 

 

 

Ajka, 2014. november 3.

 

 

 

Ötvenöt év múlva

 

Ajka ötvenöt évvel ezelőtt annak köszönhette várossá válását, hogy a bánya, az üveggyár és a timföldgyár távoli vidékekről is idevonzotta az embereket. Jelenleg pedig az okozza a környező városoknál is gyorsabb fogyást, hogy kevés a jól fizető állás, a fiatalok kénytelenek elvándorolni.

 

Aki felelősen gondolkodik Ajka jövőjéről, annak nyilvánvaló, hogy kvalifikált munkaerőt igénylő munkahelyek sokaságát kell létrehozni ahhoz, hogy a rossz trend megfordulhasson. Ennek érdekében segíteni kell a vállalkozásokat, kihasználni a kormányzati szándékot, mely szerint a most kezdődő hétéves uniós ciklusban a pályázati pénzek sokkal nagyobb részét fordítanák a gazdaság fejlesztésére. Új életet kell lehelni az ipari parkba, és mindenhol lobbizni annak érdekében, hogy a négysávos 8-as út elérjen a nyugati határig. A tapasztalatok szerint a modern iparfejlesztés döntő tényezője az infrastruktúra.

 

Az önkormányzat nagy tehertől szabadult meg az idén, ugyanis sokak hiedelmével ellentétben a kormány az adósság 100%-át átvállalta. Az ötmilliárdos adósság - mely egy főre vetítve a legmagasabb a megyében - tőke és kamattörlesztése ebben az évben 500 millió forint, ami már a kormány kötelezettsége. Ez a teher a fizetésképtelenség határára vitte volna az Ajkai Önkormányzatot, mivel a devizahitel törlesztésének ötéves türelmi ideje lejárt. Sajnos a város mégsem szabadult meg minden pénzügyi problémájától, mert az önkormányzati tulajdonú cégek is jelentős hiteleket vettek fel az elmúlt években, mely a következő ciklusban fog nehézségeket okozni.

 

A közterületeken beindult építési munkákból látszik, hogy újra van szabad forrása az önkormányzatnak. Ezek az építkezések azonban az üresen álló ingatlanok számát, ezen keresztül az értékét érdemben nem befolyásolják. Ahhoz, hogy Ajkán nőjön a kereslet a lakások iránt, a lakossági devizahiteleket kiváltó kölcsönformákon kívül új, jó kereseti lehetőséget biztosító munkahelyekre is szükség van. Ettől függ, hogy a mai iskolások ötvenöt év múlva itt lesznek-e nyugdíjasok, vagy elköltöznek, és fokozatosan elgettósodik a város.         

 

 

Ajka, 2014. szeptember 1.

 

 

 

Hús-vér és szobor gyerekek

 

Kellemes meglepetés érte a Liliom utca környékén élőket. Környezetbe illeszkedő alkotással gazdagodott a városrész. Az előzményekről tudni kell, hogy a bányászhagyományok ápolása jegyében az önkormányzat még tavaly köztéri szobor felállításáról döntött, melynek helyéül az egykori bányászlakások szomszédságában található parkot jelölte ki.

 

Az elképzelés csak kisebb vitákat váltott ki, mondván, hogy lenne sürgetőbb helye is a pénznek, de a többség támogatta az ötletet. A konkrét terv viszont, mely kőtömbszerű bányászcsaládot álmodott a helyszínre, annál nagyobb vihart kavart. A Polgári Szó hasábjain is foglalkoztunk a „terminátor” szoborral, mely a közvélemény nyomására végül nem valósult meg. Helyette megkaptuk Diénes Attila egy másik alkotását, melynek csak címe utal az első tervre. A kompozíció formavilága hagyományos, de valódi háromdimenziós jellege és interaktivitása  - hiszen a padra leülő érdeklődő átmenetileg a mű részévé válhat -  a mai kor szellemét idézi. A város valódi értékkel gazdagodott.

 

A múlt gyermekét ábrázoló bronz szobor, mögötte a jelen és a jövő gyermekeire utaló óvoda, akár harmonikus egységet is alkothatna, ha nem emlékeznénk az előző évek küzdelmeire. Három évvel ezelőtt a szocialista városvezetés be akarta zárni a Zöldikék Óvodát. A szülők, és a családok érdekeit védő Fidesz-KDNP összefogása mentette meg az intézményt. Ezek után a „kis magyar abszurd” kategóriájába tartozik, hogy a környék „hordógurításainak” állandó meghívott résztvevői a Zöldikék óvodásai. Mondhatnánk persze, hogy az intézményracionalizálásra szükség van. De az elmúlt évek bebizonyították, az óvodák esetében ez nem volt igaz. Sajnos, az óvónők elbocsátását nem sikerült megakadályozni, azóta viszont nyilvánvalóvá vált, hogy az is hibás döntés volt. A városvezetés félmegoldásokkal próbálja enyhíteni az óvónők hiányát. Az elmúlt napok újabb adalékkal szolgálnak. A Molnár Gábor Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény talán a legnehezebb élethelyzetű gyerekekről gondoskodik. A város szocialista többsége mégis úgy döntött, hogy nem hajlandó az intézményt működtetni. Most már bírósági döntés is született arról, hogy törvénysértő volt a döntés.

 

Akkor, amikor Ajka népessége a környék városainál is nagyobb mértékben fogy, nem elég a gyermekeket vállaló családok támogatásáról beszélni, emléküknek szobrot állítani, hanem a köztünk élő, és a még meg sem született hús-vér gyermekekről kell méltó módon gondoskodni, hogy ne csak múltunk, de jövőnk is legyen.        

 

 

Ajka, 2014. augusztus 12.

 

 

 

Foci itt és ott

 

A brazíliai labdarúgó-világbajnokság talán a szokásosnál is nagyobb érzelmeket váltott ki a nézőkben. A dél-amerikai játékosok és szurkolók - követve hagyományaikat - nyíltan vállalták az öröm és a bánat könnyeit, melyet a tévé közelképei a szobánkba hoztak. A foci fejlődése nem állt meg. A látványos technikai megoldások és a hatalmas küzdelem egyaránt jelen volt. Az is bebizonyosodott, hogy a hozzánk hasonló méretű és gazdasági erejű országok sem esélytelenek. Sajnos ez ránk nem vonatkozik. A magyar foci 1986 óta képtelen felnőtt világversenyre kijutni.

 

Az okok megtalálása nem az én tisztem, de az utoljára vébére kijutó generáció tagjaként látom a különbségeket. A mi gyerekkorunkban a focinak nem volt konkurenciája. Szinte az összes szabadidőnkben a labdát rúgtuk. A csapatok technikailag képzett, jó erőnlétű gyerekek tömegeiből válogathattak. Mára a grundok, dühöngők kiürültek. Az a mindennapos konfliktus, ami a focizó gyerekek és az ablakaikat, nyugalmukat féltő idősebbek között feszült, gyakorlatilag megszűnt. Ez a változás a világ más részein is lezajlott, és ahol időben kapcsoltak, ott létrehozták az új helyzethez igazodó kiválasztási és képzési rendszert. Mi e helyett az ötvenes évek Aranycsapatán nosztalgiáztunk, és vártuk a csodát, az új magyar tehetségek feltűnését a semmiből. Közben a nézők is fokozatosan eltűntek a pályák mellől, az úgynevezett kemény szurkolói mag pedig egyre radikálisabbá vált.

 

De mi a helyzet Ajkán? Látszólag a város focijával minden rendben. Az FC Ajka az NB II-es bajnokság hetedik helyén végzett, ami egy ekkora várostól erőn felüli teljesítménynek számít. Ne legyenek kétségeink, ehhez erőn felüli önkormányzati támogatásra is szükség van. Véleményem szerint a kiemelt támogatás létjogosultságát nem az igazolja, ha a csapat jobb helyezést ér el a nemzetközi összehasonlításban egyébként gyenge mezőnyben, hanem az, ha sikerül tehetséges fiatal ajkai játékosokat kinevelni, akik közül a legjobbak aztán eljutnak az NB I-be vagy erős külföldi bajnokságokba. Ez a büszkeségen túl anyagi előnyökkel is járna. Az ajkai szurkolókat is sokkal jobban érdekelte egy Bányász-Alu városi rangadó, mint egy bejáró edző irányította, bejáró játékosokból álló csapat.

 

A magyar sport nem csak labdarúgásból áll. Az olimpiákon még mindig nemzetközi elismerést kiváltó eredményeket érünk el. Akkor a fociban, a világ legnépszerűbb játékában miért ne sikerülhetne? A világbajnokság „kis” csapatai bizonyították, hogy nem lehetetlen. Tanuljunk tőlük!                        

 

 

Ajka, 2014. július 14.

 

 

 

Nem csak statisztika

 

A pedagógusok mindennapi munkájuk során tapasztalják, hogy folyamatosan csökken a gyerekek száma, évről évre kevesebb osztály indítható. Ez a jelenség azonban nemcsak az ő munkájukat veszélyezteti, hanem mindannyiunk jövőjét. Ha a tendencia nem változik, eljön az idő, amikor a társadalom képtelen lesz gondoskodni az idősekről és önmagáról.  A kormányzat tisztában van a veszéllyel, és a gazdasági válság körülményei között is adókedvezménnyel, gyed extrával segítette a gyerekeket vállaló családokat. Azonban az is nyilvánvaló, hogy további lépésekre van szükség az ország jövője érdekében.             

 

Lássuk a tényeket! Magyarország népessége 1980-ig növekedett, akkor 10 millió 709 ezer fő volt, azóta 9 millió 908 ezerre csökkent. A magyar adatok rosszabbak az Európai Unió átlagánál, és csak a balti országok, valamint Románia és Bulgária van mögöttünk. Ha az országon belüli területi adatokat nézzük, megállapítható, hogy csak a Budapest környéki agglomerációban és néhány nagyobb városunk térségében van növekedés.

 

Ahhoz, hogy a népesség ne fogyjon, 100 nőre 210 gyereknek kellene jutnia, ehhez képest 100 nő átlagban csak 134 gyereket szül. Az is tapasztalható, hogy egyre később születik meg az első gyerek. Ennek okai a továbbtanulás, illetve a gyermekvállalásból adódó munkahelyi hátrányok. A házasodási kedv is folyamatosan csökken, pedig igazolható, hogy az élettársi viszonynál nagyobb biztonságot adó házasságban több gyereket vállalnak a szülők.

 

Az országos adatok után nézzük meg, mi a helyzet Ajkán! Ajka állandó népessége 2001-ben 32.317 fő volt, ami tíz év alatt 29.431 főre, vagyis 91%-ra csökkent. Ezt az adatot tovább árnyalja, ha összehasonlítjuk a környék nagyobb településeivel.

 

Népesség alakulása 2001-2011 között

 

Település

2001

2011

csökkenés

Ajka

32317

29431

9%

Pápa

33023

31465

5%

Tapolca

17994

16491

8%

Várpalota

21597

20471

5%

Veszprém

59848

56624

5%

 

Sajnálatos módon Ajka lakossága fogyott a legnagyobb mértékben.

 

Ha azt nézzük, hogy a 2011-es népszámláláskor 100 családra, illetve 100 aktív korúra hány gyermek jutott, ismét kedvezőtlen a kép.

 

Település

száz családra jutó gyermek

száz aktív korúra jutó gyermek

Ajka

94

20

Pápa

104

23

Tapolca

97

22

Várpalota

105

23

Veszprém

100

20

   

Ajka korábban a fiatalok városa volt, mára viszont a népessége jobban fogy a hasonló településeknél, és a 18 évnél fiatalabbak aránya sem mutat pozitív jövőt. A következő önkormányzat egyik legfontosabb feladata, hogy ismét vonzó várossá tegye Ajkát.

 

Összefüggés van a foglalkoztatás, azon belül is a női foglalkoztatás, a családok biztonsága és a demográfiai adatok között. A termékenységi ráta - átlagban egy nő hány gyereket szül - 1997-ben, a Bokros-csomag hatására először csökkent 1,4 alá, majd a Bajnai-kormány gyedet érintő kedvezőtlen intézkedései hatására elérte az 1,25-ös történelmi mélypontját. Azóta 1,34-re emelkedett, ami még mindig túl alacsony érték.  A kormánykoalíció tervei között szerepel a gyermek születésekor járó anyasági támogatás megtöbbszörözése, az otthonteremtési támogatás kiterjesztése, a fiatal anyukák rugalmas foglalkoztatása, a családi csődvédelem bevezetése, az új munkahelyek létrehozásának még erőteljesebb ösztönzése. Bár egyik napról a másikra nem oldható meg, de az elvándorlás csökkentése érdekében versenyképes jövedelmekre is szükség van. Arról se feledkezzünk meg, hogy a gyerekvállalásban a jövedelmi viszonyokon túl nagyon fontos az emberi tényező. 

  

 

Ajka, 2014. május 13.

 

 

 

Gábriel

 

 

A tévét kapcsolgatva eljutottam ahhoz az adóhoz, mely a médiatörvény kapcsán talán legjobban hiányolta a sajtószabadságot, egyúttal a legerősebb propagandát fejti ki a kormány ellen. De ez az aprócska önellentmondás nem szokta zavarni a műsorok készítőit, és valószínűleg a nézőit sem.

 

Éppen Friderikusz Sándor mutatta be vendégét, egy vallástörténészt, aki nyilván a műsor ’szakmaiságát’ volt hivatva biztosítani, mert a tervezett német megszállási emlékműről folyt a beszélgetés. A szakértő elmondta, hogy a terveken a német birodalmi sas látható Gábriel arkangyal alakja felett. Bár Gábriel arkangyal a Bibliában többször is megjelenik, fogalma sincs arról, hogy mit keres az emlékművön, mit akar szimbolizálni. Ha azt akarja kifejezni, hogy a gonosz legyőzi az angyali ártatlanságot, akkor hamis színben tünteti fel az eseményeket, hiszen Magyarország II. világháborús szerepét nem ez jellemezte.

 

Nem kell ahhoz vallástörténésznek lenni, hogy aki keresi, megtalálja az összefüggéseket. A magyarok döntő többsége, de rengeteg külföldi is járt már a budapesti Hősök terén, és ámult el a Millenniumi emlékmű szépségén. Az emlékmű központi alakja Gábriel arkangyal, aki magasba tartja a koronát és a kettős keresztet. Itt is feltehetjük a kérdést: mit keres az angyal a kompozíció középpontjában? A válaszért Hartvik püspökhöz kell visszamennünk a tizenkettedik századba. Ő ezt írta:

 

’Tehát a kijelölt napon, melyen a már elkészített koronát a lengyelek fejedelmének kellett volna küldeni, illetve a megelőző éjszakán, a pápának látomásában megjelent Isten küldöttje, és ezt mondta: Tudd meg, hogy a holnapi napon, a nap első órájában hozzád ismeretlen nemzet követei jönnek, akik tőled fejedelmüknek az apostoli áldás ajándékával egyetemben királyi koronát követelnek. A koronát hát, melyet csináltattál, fejedelmüknek, miként kérik, eljuttatni ne habozzál. Mert tudd meg, hogy ez néki a dicső királyi ranggal együtt élete érdemeiért jár.’

 

Így kapta meg Szent István király legendája szerint a koronát Asztrik apát - a magyar fejedelem követe - II. Szilveszter pápától. Ezek után nyilvánvaló, hogy Isten küldöttje, vagyis Gábriel arkangyal alakja, összeköti az Ószövetséget, az Újszövetséget és a független magyar államiságot. Sajnos akadnak szépszámmal olyanok, akik nem feltárni akarják az összefüggéseket, hanem éppen elhallgatni.  

 

 

Ajka, 2014. február 18.

 

 

 

Rezsicsökkentés, és ami mögötte van

 

 

A rezsicsökkentés történelmi mércével mérve is új és szokatlan jelensége a magyar gazdaságpolitikának. Érdemes áttekinteni az eddigi lépéséket, a várható további fejleményeket, és azt a hátteret, melyben megvalósult.

 

Első ütemben 2013 januárjától 10 százalékkal csökkentették a kormánypártok a lakossági villamos energia, gáz és távhő árát. Második lépésként júliustól 10 százalékkal mérséklődött a víz, csatorna,  szemétszállítás, szennyvízszippantás, kéményseprés és PB gáz ára. Harmadik ütemben, novembertől újabb 11,1 százalékkal csökkent a lakossági villamos energia, gáz és távhő ára. Mivel a villamos energia és a gáz ára nagyjából egységesnek tekinthető az országban, ezeken jól szemléltethető a változás hatása. Egy átlagos lakás, melynek gázfogyasztása 1150 m3/év, egy év alatt 31 ezer forintot takaríthat meg. 2200 kWh/év villamosenergia-fogyasztás mellett a megtakarítás 21 ezer forint körül alakul. Tehát családonként és átlagban csak az energiafogyasztás költsége 52 ezer forinttal csökkenhet éves szinten az eddigi intézkedések hatására.

 

Orbán Viktor miniszterelnök még decemberben bejelentette, hogy már dolgoznak a következő rezsicsökkentésen. A cikk írásakor rendelkezésre álló információk szerint továbbra is az a cél, hogy vásárlóerő paritáson számolva a magyar háztartások rezsiköltsége ne haladja meg az Európai Unió átlagát. Ez a villamos energia és a gáz árának további tíz százalék feletti csökkentését jelentheti, vagyis az éves energiaköltség háztartásonként közel nyolcvanezer forinttal lehet kevesebb.

 

Ha a rezsicsökkentés hátterét akarjuk vizsgálni, egészen a Horn-kormányig kell visszatekintenünk, mert akkor került sor az energiaszolgáltató cégek privatizációjára. Ráadásul az egyszeri nagyobb bevétel érdekében az akkori kormányzat azt is garantálta a külföldi befektetőknek, hogy legalább 8 százalék profitot biztosít számukra évenként. Sok szakértő figyelmeztetett a várható folyamatos tőkekivonás veszélyeire, de hiába. Miközben mi ünnepeltük a privatizáció gyors végrehajtását, a környező országok sokkal óvatosabban jártak el, és a következő évtizedben Szlovénia, Csehország, Szlovákia elhúzott mellettünk. A lakosság bevételeihez képest magas rezsiköltségek másik következménye a hátralékok folyamatos növekedése lett. A pénzügyi válság következtében a fogyasztás is elkezdett csökkenni. A villamosenergia-felhasználás 2010-ről 2012-re csaknem 8 százalékkal mérséklődött, a gázfogyasztás 2007-ben még 15 milliárd m3 volt, de 2012-ben már csak 10,2 milliárd m3. Több tényező együttes hatására az energia ára csökkenni kezdett a nemzetközi piacon. Míg 2011-ben 18 Ft/kWh volt az áramtőzsdei ár, addig 2013-ban már 12 Ft/kWh-ért lehetett alapterhelésű, határidős villamos energiát vásárolni. Ezek fontos körülmények, de önmagukban nem tették volna lehetővé a rezsicsökkentést.

 

A Fidesz-KDNP kétharmados győzelme az EU korlátai ellenére is nagyobb mozgásteret engedtek a gazdaságpolitikában. A Nemzetközi Valutaalap hitelének pénzpiaci kiváltása nélkül valószínűleg lehetetlen lett volna a rezsicsökkentést végrehajtani, mint ahogy a költségvetés egyensúlyának megteremtése is szükséges feltétel volt, hiszen a rezsicsökkentésnek adóvonzatai is vannak, ráadásul a nem profitorientált önkormányzati tulajdonú szolgáltatóknak - ilyen például az ajkai távhőszolgáltató Primer Kft. - támogatást kellett biztosítani veszteségeik pótlására. A korábbi szocialista kormányok is adtak szociális jellegű kedvezményeket, támogatásokat, de ezek forrása sajnálatos módon jellemzően külföldi hitel volt, aminek következtében nőtt a költségvetési hiány és az államadósság. A Fidesz-KDNP kormánynak úgy kell a támogatásokat biztosítania, hogy a költségvetési hiány 3 százalék alatt maradjon, csökkenjen az államadósság, miközben még ma is fizetjük a Medgyessy-kormány szociális intézkedései miatt felvett hitelek kamatait. Ez bizony nem kis mutatvány.

 

De akkor kik a rezsicsökkentés terheinek legnagyobb viselői? Egyértelműen a multinacionális energiaszolgáltató cégek. Ezek a társaságok a korábbi kényelmes profit helyett komoly veszteségeket kénytelenek elkönyvelni, csakhogy ez a kormányzatot nem hatja meg. Éppen ellenkezőleg: segítheti azt a tervet, hogy ez a stratégiai ágazat legalább részben újra magyar tulajdonba kerüljön.

 

 

Ajka, 2014. január 3.

 

 

 

Előtérben a családok

 

 

A társadalom jövője a gyerekeket nevelő családokban van. Mindannyiunk érdeke, hogy az erőnkhöz mért segítséget, támogatást biztosítsuk azok számára, akik a gyerekekért élnek. Sajnos olyanok is vannak, akik nem a gyerekekért, hanem a gyerekekből akarnak élni. Erről a gyerekek nem tehetnek, ezért számukra is biztosítani kell a megélhetést, de akkor jó a támogatási rendszer, ha munkára ösztönöz. A családi kedvezmények új rendszerével ez a kormány célja.

 

A 2011. január 1-jétől életbe lépett új adórendszer értelmében egy gyermek után havi tízezer forint adócsökkentés jár, két gyermek után havonta tíz-tíz, összesen húszezer forint kedvezmény érvényesíthető, míg a három- vagy többgyermekeseknek gyerekenként havi 33 ezer forinttal kevesebb személyi jövedelemadót kell fizetniük. A gyerekeket közösen nevelő házastársak vagy élettársak meg is oszthatják egymás között a kedvezményt. Ez azt jelenti, ha egyikük jövedelme nem teszi lehetővé a teljes kedvezmény igénybevételét, a másik szülő jövedelemadója is mérsékelhető. Így is előfordult, hogy az adókedvezmény több volt a tényleges adónál. Ezért 2014-től a 16 százalékos személyi jövedelemadó mellett a 7 százalékos egészségbiztosítási és a 10 százalékos nyugdíjjárulék terhére is igénybe vehető lesz a kedvezmény. Ezzel a döntéssel 270 ezer családnál marad több pénz. Egy 100 ezer forintot kereső háromgyerekes munkavállaló havonta 17 ezer forinttal többet vihet haza az új évben. A családi adórendszernek köszönhetően összességében 150 ezermilliárd forinttal több marad a gyermeket nevelőknél. A családi adókedvezményt a gyerekeket nevelő 1 millió 220 ezer családból kb. 900 ezer család tudja igénybe venni, mert ennyi családnak van jelenleg olyan jövedelme, amely után érvényesíthető a kedvezmény. Ők jogosultak az adókedvezményre és a családi pótlékra is, míg a jövedelem nélküliek a családi pótlékot kapják.  

 

Mivel Magyarországon évente egy kisváros lakosságával csökken a népesség annak következtében, hogy többen halnak meg, mint ahányan születnek, 2014-től további kedvezményekben részesülhetnek a gyermeket vállalók.  A GYED extra várhatóan 65 ezer anyát érint, és összesen 18,6 milliárd forint támogatást jelent.  A fiatal anyáknak újra engedélyezik, hogy gyermekük egyéves korától munkába álljanak, miközben továbbra is jár a gyes, gyed. Ha a kismama még egy gyereket szül, utána újabb támogatást kap. A felsőoktatásban tanuló kismamának is jár a gyed. A három és többgyerekes anyákat foglalkoztató munkáltatók öt évig vehetnek igénybe adókedvezményt, ezzel is segítve a nagycsaládosok munkába állását.

 

Az ország, benne mindannyiunk érdeke, hogy a dolgozó szülők gyerekeket vállaljanak, és ezek a gyerekek olyan családokban nőjenek fel, amelyek képesek az eltartásukra, fizikai, értelmi, érzelmi fejlődésük biztosítására. Ez olyan ’befektetés’ a részünkről, amely a jövőben sokszorosan megtérül, ha jól csináljuk. Ugyanis rájuk vár a feladat, hogy gondoskodjanak rólunk, amikor majd nekünk lesz szükségünk támogatásra.

  

 

Ajka, 2014. január 3.

 

 

 

Fel nagy örömre!

 

 

Százötven éve, 1863-ban született Gárdonyi Géza, mindannyiunk meghatározó olvasmányélménye, az Egri csillagok szerzője. Azt már kevesebben tudják, hogy ő írta az egyik legszebb karácsonyi énekünk szövegét és zenéjét is, méghozzá Devecserben.

 

Gárdonyi Géza 1882. szeptember 5-én helyezkedett el kezdő segédtanítóként a devecseri katolikus elemi iskolában. Tima Lajos főtanító és kántor biztatására kezdett egyházi énekeket írni, mivel hegedűn, zongorán és cimbalmon is játszott. 1882 karácsonyán hangzott el először a Jézus születéséről szóló dal, mely azóta is rendszeresen felcsendül az éjféli miséken.

 

Fel nagy örömre, ma született,
Aki után a Föld epedett.
Mária karján égi a lény,
Isteni kisded szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd a te édes Istenedet!

 

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincs neki itt.
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj!
Mert ez az égi s földi király.

 

A Názáretben élő József a Jeruzsálemhez közeli Betlehemből, Dávid városából származott. Mivel Augustus császár népszámlálást rendelt el, Máriával együtt hazatért, de a szálláson nem jutott számukra hely, ezért Mária a házhoz tartozó barlangistállóban szülte meg gyermekét. A barlang fölé háromszáz évvel később Nagy Konstantin császár építtetett bazilikát. A perzsák 614-ben leromboltak minden keresztény templomot, de a Születés Temploma megmaradt, mert a napkeleti bölcsekről készült mozaikon saját őseikre ismertek. 

 

A betlehemállítás hagyománya Assisi Szent Ferencig nyúlik vissza. Egy barlangot rendeztetett be istállónak, és a környék pásztoraival felelevenítették a szent éjszakát. Azóta a világon mindenütt helyi betlehemek emlékeztetnek arra, ahogyan Jézus a világra jött, és szegénységében, egyszerűségében egy lett velünk. Te is térj be bátran a templomba, a betlehemi jászolban fekvő kisdedhez. Ha meghatódsz, senki nem fog megszólni érte. Énekeld együtt sok ezer emberrel: Fel nagy örömre!

 

 

Ajka, 2013. november 21.

 

 

   

István, a nép nélküli király

 

 

A Budapest Arénába közel teltházat vonzott augusztus 30-án a botrányszagú előadás. Az alaposan leporolt és utána kifordított darabban Alföldi Róbert unalomig ismételtette a szereplőkkel, hogy unom a politikát, ennek ellenére a politika szép számmal képviseltette magát a jobb- és baloldalról egyaránt. Sőt, már az aréna előtt a politika fogadta a közönséget tüntetők és készenlétben álló rendőrök formájában. A rockoperát megnézve kétségeim vannak, hogy volt-e értelme a nagy felhajtásnak, ugyanis a nézők száma alapján pénzügyileg valószínűleg sikert hozott, művészi értékeit tekintve azonban finoman fogalmazva is vitatható volt az előadás. 

 

A rendező nem csak szakrális jellegétől fosztotta meg a művet, hanem a nagy egyéniségektől is. István és Koppány egyaránt csak sodródott a legkevésbé sem pozitív végkifejlet felé. Ez adódott a rendezői koncepcióból, és abból, hogy az élő zene bár izgalmasabbá tette az előadást, de a hangi adottságok és becsúszó hibák miatt gyengítette is erejét. A vívódó és bizonyosságot nem nyerő István körül egy nyelvében és szívében idegen feleséget, egy könyörtelen anyát, egy még könyörtelenebb egyházat és zsoldosokat láthattunk. A nép legfeljebb kényszerített birkaként jelent meg táborában. Koppány hívei sem voltak emelkedettebbek: vérgőzös álmokat kergető táltos, csak a testiségnek élő asszonyok, és önálló akarat nélküli, tetszőlegesen mozgatott tömeg. Az egyetlen igazán pozitív, de tehetetlen résztvevője az eseményeknek Réka volt. István győzelmének oka kizárólag a profi módon működő hatalmi gépezet. Ehhez a koncepcióhoz jól illeszkedett a befejező kép, a korona börtönébe zárt ország. Ebből aztán erkölcsi megtisztulás, katarzis nem fakadhatott, sőt a megszólaló Himnusz hangjaira felálló közönség azzal szembesült, hogy magasztos pillanatok helyett a rácsok közül esdeklően segítséget kérőket lát, amitől inkább mocskosnak érezhette magát. Ez azonban a jelenlévők többségét láthatóan nem zavarta, mert a nagyérdemű publikum könnyedén átment ünneplésbe.    

 

A szerzők, talán megelégelve a nemzeti és szakrális jelleget, talán csak a változás kétes kényszerétől hajtva Alföldi Róbertet kérték fel az újraértelmezésre. A rendező kiválasztása garanciát jelentett a szakításra a korábbi előadásokkal, egyúttal egy kis bulváros botrányra is. Az új előadás valóban szakított a historizáló stílussal, igazi kortárs darab lett, bár nehezen érthető, hogy akkor miért próbált legalábbis látszatában elhatárolódni a politikától. A rendező feladatának érezte az egyház támadását, ami - a saját példájából okulva is tudhatná - éppen ellenkező hatást szokott kiváltani. A rácsos koronába bezáródó ország pedig nyilvánvaló képzavar, mivel éppen a korona révén vált Európa részévé Magyarország. A mind Istvánt, mind Koppányt elutasító felfogás tekinthető művészi koncepciónak, az időnként gyenge színvonalú ének és koreográfia viszont biztosan nem tesz jót egy rockoperának. Még szerencse, hogy nem ez hangzott el harminc éve, mert akkor az én nemzedékem egy meghatározó élménnyel lenne szegényebb.

 

Utóirat

A Szent Koronától eredeztetett hatalom és a nép viszonyáról történelmünknek egy másik epizódja jut eszembe: 1543-ban a török hadak ostrom alá vették Székesfehérvárt, a magyar királyok koronázó városát és temetkezési helyét, ahol Szent István is nyugodott. A várost védő katonák úgy döntöttek, hogy már az elővárosokban megkezdik a védekezést, közben a polgárok behúzódtak a várba. Mikor a védők már nem tudták tartani a várfalon kívüli részeket, a várparancsnok vezetésével megpróbáltak visszavonulni a várba. Csakhogy a polgárok felhúzták a hidat, eltorlaszolták a várkaput, ennek következtében a katonákat parancsnokukkal együtt ott mészárolták le a törökök a várkapu előtt. Ezután a várbeliek a megmaradás reményében megadták magukat. A törökök bevonultak, kivégzéseket tartottak, aztán először csak kifosztották a királysírokat, később kiszórták a csontokat. Aztán a bazilika is leégett, a köveket széthordták, a régi lakosság fokozatosan elmenekült, helyettük új lakók érkeztek a Balkánról. Ez a történet sem tanulság nélküli azoknak, akik unják a politikát.        

 

 

Ajka, 2013. augusztus 31.

 

 

 

Terminátor

 

 

Négy évvel ezelőtt, 2009. július 15-én lépett életbe az a helyi járati menetrend, amely sok külső városrészben élő ajkai életét nehezítette meg. A Volán nem kapta meg az önkormányzattól a szükséges támogatást, így nem tudta fenntartani az addigi színvonalat, ami a 11-es buszjárat megszüntetésében is jelentkezett. Azért kerestem vissza az időpontot, mert most készült el a tűzoltóság utcájában, a Liliom utca alsó végén az a buszmegálló, amit a 12-es busz megváltoztatott útvonala miatt akkor kellett volna megépíteni. Jobb későn, mint soha. Ezt mondják a 12-es busz tósokberéndi és bányásztelepi utasai is, miközben kanyarognak a környék utcáiban.

 

A Liliom utca alsó fele más szempontból is az érdeklődés fókuszába került, hiszen az épülő új kerékpárút innen indul a városközpont felé. A városközpontból Tósok irányába kerékpározók eddig juthatnak majd el biztonságos módon, aztán az új megállóban akár buszra is szállhatnak, ami visszaviszi őket a központba. Ha netán továbbmennének Tósokra, akkor pechjük van.

 

Na de mi köze ennek a közlekedési ’terminálnak’ a címben szereplő terminátorhoz? Talán találkozott az olvasó azzal a tervvel, hogy a bányásztelep építésének hatvanadik évfordulójához kapcsolódóan - ugyancsak az új buszmegálló közelében - „Bányász család” elnevezéssel szögletes kőtömbökből kifaragott szobrot állítana az önkormányzat. Mivel a buszra jelen állapotok szerint már nem kell négy évet várni, talán senki nem veszi erre utaló célzásnak. A szögletes forma viszont az egyik internetes portál tanúsága szerint városunk közismert tollforgatójának a terminátor kifejezést juttatta eszébe. A szó többféle tartalommal bír. A gyakran használt pusztító, befejező jelentésen túl a nappalt és az éjszakát elválasztó árnyékhatárt is így hívják, szerintem találóan. 

 

 

Ajka, 2013. augusztus 23.

 

 

 

Szélsőséges Európa

 

 

Magyarország XX. századi története arra figyelmeztet, hogy érdemes óvakodni a szélsőséges eszméktől. Európai trendként jelent meg a szélsőjobboldali diktatúra (nemzeti szocializmus), amit aztán ráerőltettek hazánkra is. Ugyanígy európai trend volt a szélsőbaloldali diktatúra (kommunizmus), ami ugyancsak külső kényszerként jelent meg nálunk. Természetesen mindkét irányzatnak voltak belső támogatói, de minden bizonnyal sohasem valósultak volna meg a maguk szélsőséges formájában nagyhatalmi nyomás nélkül. Jelenleg azt hihetjük, hogy az Európai Unióban védve vagyunk a szélsőségektől, de egyre több jel utal arra, hogy ez tévedés. Európára és benne Magyarországra új veszély leselkedik, a liberalizmus szélsőséges formája.

  

A liberalizmus sokféle gondolatot tartalmazó eszmerendszer, melyek közös magja, hogy az egyén szabadsága mindennél fontosabb. Klasszikus formája alkotmányosan korlátozza az államot, vallja a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, választójogot biztosít nemre, rasszra, vallásra, vagyonra való tekintet nélkül. Szélsőséges változatában az egyéni érdek minden tekintetben megelőzi az állam, vagy bármely más közösség szempontjait. A közös Európa alapítói a II. világháború után még a kereszténység értékrendjét követték, de mára ez megváltozott. A kommunizmus bukását követően megerősödött a liberális szemlélet, egyúttal ennek szélsőséges formái is. Veszélybe kerültek a nemzetek, családok, hagyományos vallási közösségek. Jellemző példa a gazdasági liberalizmus és az erkölcsi hanyatlást okozó relativizmus együttes hatására, hogy szakértői becslések szerint a globális betétállomány 19,5 %-a lehet offshore központokban. Ez 18500 milliárd dolláros vagyonnak felel meg. Ennek következtében számítások szerint évente 156,3 milliárd dollár adóbevétel esik ki az országok költségvetéséből. Az adóelkerülés különböző formáinak felszámolásával annyi bevétel keletkezne, amiből az egész világon megszüntethető lenne a mélyszegénység. 

 

Magyarország a hetvenes évektől a régióban a gazdasági liberalizmus éltanulójának számított. Mi vettük fel a visszafizetés reális lehetősége nélkül az első nyugati kölcsönöket, majd a rendszerváltás után mi hajtottuk végre a legdrasztikusabb privatizációt, melynek fontos eleme volt a közszolgáltatások átadása multinacionális cégeknek. Ezzel párhuzamosan az egyéni szabadságjogokat is kiterjesztettük, melynek következményeként az egyetlen értékmérővé és mindennél fontosabbá vált a pénz. Felerősödött a morális válság, a családok széthullása, a demográfiai helyzet romlása. Európa és a nyugati civilizáció döntéshozóinak ez nem jelentett problémát, hiszen elősegítette a politikai, gazdasági behatolást. A magyar társadalom immunrendszere azonban működésbe lépett, és kétharmados többséget biztosított a hagyományos értékeket képviselő jobboldalnak. A polgári-konzervatív-keresztény erők meglepően nagy lendülettel átalakították az ország jogrendszerét, gazdaságát, ami jelentős külföldi érdekeket sértett. A magyar folyamatok leállításának élharcosaivá a nemzetközi jogvédő szervezetek, a szélsőséges liberálisok váltak. Nem véletlen, hogy például a Human Rights Watch fő kifogásai Magyarországgal szemben az új alkotmány, az erkölcsi válsághoz hozzájáruló média újraszabályozása, az üzleti alapon működő egyházak státuszának megvonása, a hagyományos családmodell állami támogatása.

 

Európa válságban van. A válság hátterében sokak szerint a politikai és gazdasági liberalizmus szélsőséges formáinak terjedése áll. Magyarország szembeszállt a trenddel, de ezzel kiváltotta a liberálisok haragját. Majd az idő eldönti, hogy járhatjuk-e saját európai utunkat, ami sajnos az utóbbi évszázadokban sosem sikerült. Vannak olyan országok, amelyek példája azt bizonyítja, hogy mégis érdemes megpróbálni.  

 

 

Ajka, 2013. május 17.

 

 

 

Egyház a médiában

 

 

A média mindenkori lételeme a váratlan, a szokatlan. Ennek a feltételnek a Katolikus Egyház ritkán felel meg. Most mégis olyan esemény történt, ami a sajtó figyelmének középpontjába állította az egyházat, és különösképpen vezetőjét, a pápát. XVI. Benedek pápa 2013. február 10-én kelt nyilatkozatában - fogyatkozó erejére hivatkozva -, 2013. február 28-i időponttal lemondott Szent Péter püspöki székéről.

 

Utoljára, 1415-ben XII. Gergely mondott le a pápai trónról. Ilyenkor érezzük át igazán a kétezer éves intézmény Európa történelmében játszott szerepét. Akkor az egyház egyik legsúlyosabb válsága oldódott meg a lemondással, hiszen a két ellenpápa miatt a teljes széthullás veszélye fenyegetett. Érdekesség, hogy Luxemburgi Zsigmond magyar királynak fontos szerepe volt a válság felszámolásában. A mai helyzet egészen más. A protestantizmus, majd a szekularizáció a Katolikus Egyház szerepét megváltoztatta. A pápa politikai hatalma elenyészett, mégis 1,2 milliárd  hívő vezetőjeként  minden megnyilvánulásának jelentősége van. Konfliktushelyzetet eredményez, hogy az egyház a természeti törvények és a Biblia tanítása alapján védi az életet, mely a fogantatással kezdődik, védi a házasság szentségét, melyet egy férfi és egy nő kapcsolataként határoz meg. A liberális eszmék terjedése, az egyén jogainak mindenek fölé helyezése ezeknek az elveknek ellentmond. Az anya jogává teszi a döntést az abortuszról; a gyermek azon jogánál, hogy stabil családban, egészséges mentális fejlődését segítő szülői környezetben nőjön fel, fontosabbnak tartja a szabad döntést a házasságról, válásról, élettársi kapcsolatról. A következmények közismertek, de a legtöbb ember számára fontosabbak a pillanatnyi előnyök, mint a társadalom hosszú távú érdeke. Ahhoz, hogy az egyház ezekben a kérdésekben meggyőző erővel lépjen fel, magának is erkölcsi példát kell mutatnia, ezért különösen sok kárt okoztak az elmúlt évtizedek botrányai.   

 

A média jelentős része korrekten állt a pápa lemondásának híréhez, de azért voltak, akik ürügyet láttak benne a Katolikus Egyház elleni támadáshoz. Próbálkoztak történelmi köntösbe bújtatott lejáratással, például oly módon, hogy az 1929-ben megkötött lateráni szerződés, melyben deklarálták, hogy a Vatikán Olaszországtól független városállam, tulajdonképpen együttműködés a fasisztákkal, és ’Mussolini pénzén’ szerzett ingatlanokkal gazdagodott meg a Pápai Állam. Másik végletnek tekinthető az a nőszervezet, melynek tagjai a Notre Dame fennállásának 850 éves évfordulójára készített, és a főhajóban kiállított új harangok előtt vetkőztek félmeztelenre a ’homofóbia’ elleni tiltakozásul. Ezekhez képest a találgatások sora a következő pápa személyéről természetesnek tekinthető, bár a szorosan vett bulvár itt is fellelhető, különösen Szent Malakiás jóslatai kapcsán. Az Ír-szigeten született püspök állítólagos jóslatai évszázadokkal később jelentek meg a bencések híres tagjait bemutató könyvben. A jóslat a következő 112 pápát jellemezte általában néhány szóval. XVI. Benedek a 111. a sorban, akiről annyit ír, hogy ’Az olajfa dicsősége’. Az őt követő pápa jellemzése: ’Az Anyaszentegyház utolsó üldözése idején Péter, a római fog uralkodni. A juhokat sok szorongattatás közepette fogja legeltetni. Ezután a Hétdomb-várost elpusztítják, és a rettenetes Bíró megítéli a népét’. Egyes újságírók szerint a jóslat rontja a Péter nevű bíborosok megválasztásának esélyeit. A komolyabb újságok viszont az esélyesek között emlegetik Erdő Péter bíborost, esztergom-budapesti érseket, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnökét. Érdemes felidézni, hogy utoljára magyarként Bakócz Tamás vett részt konklávén azzal a reménnyel, hogy Szent Péter trónjára ülhet. Huszonöt kardinális (bíboros) gyűlt össze Rómában 1513-ban a pápaválasztásra. Az első szavazás alkalmával Bakócz Tamást  nyolcan támogatták. A második szavazáskor viszont érvényesült az itáliai bíborosok szándéka, és Giovanni de Medici megkapta a voksok kétharmadát.

 

A 2013-as konklávé eredményét természetesen nem láthatjuk előre. Érdekes elemzések sorát és fogadóirodák tippjeit olvashatjuk, de mindez csak találgatás. Az új pápa személyéről a külvilágtól elvágott Sixtus-kápolna falai között döntenek a világ minden részéről érkező bíborosok. Egyet viszont biztosan tudhatunk: a média szereplői ideológiai hátterüktől függően kommentálják majd a döntést.  

 

 

Ajka, 2013. február 18.

 

 

  

Válságban Európa

 

 

A legújabb előrejelzések szerint a következő két évben folytatódik a pénzügyi válság. Az Európai Bizottság prognózisa szerint nemhogy csökkenne, de tovább növekszik a legrosszabb pénzügyi helyzetben lévő országok adóssága.

 

Ciprus adóssága nő a legnagyobb mértékben, 2011 és 2014 között 31%-kal. Míg 2010-ben még csak 60% volt, 2014-re meghaladja a GDP 100%-át. Ezzel messze nincs egyedül, mert várhatóan Görögország adóssága 189% lesz, de Olaszország, Portugália, Írország, Belgium államadóssága is 100% fölé emelkedik.  A növekedés hét országban - Ciprus, Spanyolország, Görögország, Portugália, Szlovénia, Szlovákia, Írország - haladja meg a 10%-ot. A déli államokban semmi jele a kilábalásnak, éppen ellenkezőleg, egyre rosszabbá válik a pénzügyi helyzet.

 

Az Európai Unió 27 tagországából csak ötben várható, hogy csökken az államadósság. Ezek az államok: Svédország, Magyarország, Németország, Dánia és Lengyelország. Magyarország államadóssága a 2010-es 82%-ról 2014-re 77% alá csökkenhet. Ezzel az erősen eladósodott országok csoportjából átkerülhetünk a közepesen eladósodottak közé, amiben szerepet játszik a többiek helyzetének romlása is. Az Európai Unióban várhatóan csak 12 ország felel meg a maastrichti kritériumok szerinti 60% alatti GDP arányos adósságnak.

 

Magyarországot az utóbbi időben sok támadás érte kívülről és belülről a pénzügyi helyzete miatt. Ezek az adatok csattanós választ adnak. Azt bizonyítják, hogy a 2002 óta tapasztalható igen kedvezőtlen trendet sikerült megállítani, és azon kevés ország közé kerültünk, ahol a pénzügyi stabilitás javulásának jelei tapasztalhatóak.    

 

 

Ajka, 2012. november 8.

 

 

 

Baloldali gondolkodók és a diktatúra

 

 

A 2010-es magyarországi választások óta baloldali-liberális gondolkodók a jobboldali diktatúra veszélyét hangoztatják. Közismert művészek, zenészek, írók csatlakoztak a nemzetközi kampányhoz, mely elért egészen az Európai Parlamentig. Az egyik legnagyobb vitát gerjesztő megnyilvánulás Kertész Ákos nyílt levele volt. Több mint egy évvel a megjelenése után talán már higgadtabban olvasható újra, és a botrányt kiváltó - A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: ’ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.’ De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire -  mondatokon  túl érdemesebb az egyéb vonatkozásaival foglalkozni.

 

Magyarország XX. századi történetét átszövi az elnyomás, a diktatúra, mely személyes tragédiák sorához vezetett. Azonban tény, hogy a nemzeti szocializmus és a kommunizmus is külső kényszerítő erők hatására jutott vezető szerephez. Az sem vitatható, hogy mindig akadtak, akik személyes előnyökért kiszolgálták a diktatúrákat. A zsidó származású baloldali értelmiségiek - a holocaust emlékével -, érthető okokból különösen érzékenyek a fasizmus veszélyére, de értelmetlen pánikkeltésük sokakban ellenérzést vált ki. Ráadásul a magyar társadalom többsége számára a kommunista diktatúra sokkal élőbb emlék. Valahol Kertész Ákos is érzi a helyzet ellentmondásosságát: ’ A nyolcvanas évek közepétől, Gorbacsov föllépésétől kezdve nem lehet a szovjet-bolsevista elnyomásra hivatkozni. Azóta a baloldal már önmaga felelős önmagáért, a magyarságért, az országért. Önmaga felelős azért, mert elherdálta minden pozitív szellemi vagyonát, teljes történelmi örökségét Dózsa Györgytől Petőfin és Adyn át Károlyi Mihályig, Bibó Istvánig, Nyers Rezsőig, a kelet-német turisták előtt a határt megnyitó Horn Gyuláig, az örökölt médiahálózatával és infrastruktúrájával együtt, hogy teljes tudatzavarban, szervezetileg lerobbanva, kifosztva, védtelenül áll a diktatúra támadásával szemben. De közben az egész baloldali elit és tisztikar, beállt a harácsolók, a korruptak, a tolvajok közé, elárulva nemcsak az eszmét, de konkréten a baloldal közkatonáit is’. A zsigeri félelem a jobboldaltól mégis mindent legyőz, és számon kéri a küzdelmet: ’És ahelyett, hogy az utolsó töltényig harcolna a diktatúra ellen, a kiskapukon át menti a rablott vagyonát és az irháját.’ A levél tartalma és a szocialisták körvonalazódó programja között nyilvánvaló az áthallás, hiszen mindkettő a becsapott baloldali kisemberre hivatkozik. Csakhogy éppen a baloldali vezetők hiteltelensége a program fő akadálya.

 

Sokakban felmerült az elmúlt években, hogy a jobboldali kormány ellen nemzetközi színtéren folytatott politikai harc árt az ország érdekeinek, és ez a nemzeti érdekeket figyelmen kívül hagyó mentalitás a magyar baloldal sajátja. Pedig csak néhány évtizedet kell visszamenni az időben, és sokkal durvább példát is találhatunk. A Rosenberg-házaspár az 1930-as években már aktív tagja volt a New York-i Kommunista Ligának. Úgy látták, hogy az USA fasizálódik, és ez ellen küzdeniük kell. Julius Rosenberg 1942-től a Szovjetuniónak kémkedett. A Manhattan-programról is szolgáltatott információkat, mely hozzájárult ahhoz, hogy 1949-ben a Szovjetunió is rendelkezett atombombával. Ennek következményeként az emberiség a teljes pusztulás közvetlen közelségébe jutott. A hidegháború légkörében a házaspárt halálra ítélték, és 1953-ban kémtevékenység miatt kivégezték.  A nemzetközi baloldal hatalmas propagandát fejtett ki a Rosenberg-házaspár ártatlansága mellett, és az USA ellen. Jean-Paul Sartretól Pablo Picassoig sokan álltak az ügy mellé. Még a kétezres évek elején sem fogadták el bűnösségüket, csak az utóbbi években megnyitott akták tették vitathatatlanná, hogy valóban kémkedtek. A baloldali értelmiség a fasizmust és a kommunizmust még a legsötétebb sztálinista időkben sem mérte azonos mércével, sőt a Szovjetuniót mintaállamnak tartotta. Az első rést ezen az ideológiai falon az 1956-os magyar forradalom ütötte.    

 

 

Ajka, 2012. szeptember 27.

 

 

 

Felvilágosult lejáratók

 

 

A ’sötét’ középkor talán legismertebb időszaka a lovagkor. A lovagság a 9. században kezdett kialakulni, amikor a páncélos nehézlovasság meghatározó fegyvernemmé vált. A jelentősebb fölbirtokkal rendelkezők anyagi helyzete tette lehetővé, hogy megvásárolják a drága felszerelést. A lovagok nevelése azonban már 5-6 éves korban elkezdődött. Először apródok, 14 éves tájban fegyvernökök, és a lovaglás, úszás, ökölvívás, sólyomvadászat, sakk, versírás és karddal, buzogánnyal vívott közelharc elsajátítása után, ha szilárd jellemükről is bizonyságot tettek megtörtént a lovaggá avatás. Ezután egész életükben be kellett tartaniuk a lovagi kódex szabályait. Védelmezték a nőket, az elesetteket, az egyházat, szolgálták a hűbérurukat. Három rétegük alakult ki, az egyházi lovagrendek, a királytól függő udvari lovagok és a várak lovagjai.

 

Miután 1078-ban a szeldzsuk törökök elfoglalták Jeruzsálemet, Európát átfogó mozgalom indult a Szentföld visszaszerzésére. A keresztes hadjáratok ugyan csak átmeneti sikereket hoztak, de megismertették Európával a Közel-Kelet kultúráját, és Magyarországon is megjelentek a lovagok. A hadjáratok során többször haladtak át keresztes seregek az országon. Az ötödik keresztes hadjáratot II. András vezette.  A magyar lovagi kultúra virágkora Károly Róbert, Nagy Lajos és Zsigmond király uralkodására tehető.

 

A lovagok csakis szemből támadtak, közelharcra szolgáló fegyverzettel, kopjával, a lovagiasság szabályait betartva. A tornáik fontos közéleti eseménynek számítottak, ahol bebizonyíthatták bátorságukat. A lovagi kultúra hozta létre a lovagregényeket, a trubadúr énekeket. A lovagi harcmodor visszaszorulását az íjászok indították el és a kovás puskák elterjedése pecsételte meg. A későbbi korokban a lovagi cím adományozása elvált a harcászattól, sokkal inkább bizonyos értékek képviseletét jelentette, illetve jelenti ma is. A gavallér olasz származású szóról manapság is a bőkezűség, nagyvonalúság, udvariasság, elegáns öltözködés jut eszünkbe.

 

A felvilágosodás kora Európában új eszméket hozott. A racionalitást, a tudást állította a középpontba. Úgy gondolták, a világ az ember számára megismerhető és megváltoztatható, az emberi jellem nevelés kérdése, a bűn tudatlanságból fakad, minden ember számára jár a törvény előtti egyenlőség, a szólás- és gondolatszabadság.  Mégis ennek a korszaknak a terméke néhány olyan máig ható hazugság, melynek nyilvánvaló célja a korábbi korszak lejáratása volt.

 

Közismert legenda, hogy a keresztes hadjáratba vonuló lovag a feleségére erényövet szerelt. A letűnt korszak sötétségét enciklopédiai szócikkben, múzeumokban mutatták be a felvilágosult tudomány nevében. Az erényöveket persze újkori kovácsok, lakatosok eszkábálták. Csak az elmúlt években távolították el a kiállításokról az olyan híres múzeumok, mint a párizsi Musée de Cluny, a londoni British Museum, a stockholmi Nordiska Museet. Az erényövet ugyanis nem egy háború idejére, de néhány órára sem lehet elfertőződés, vérmérgezés veszélye nélkül viselni.

 

A másik ilyen legenda az első éjszaka joga. A sötét középkor földesurának privilégiuma, hogy a birtokán szolgáló, oltár elé vezetett nőnek először vele kell megosztania az ágyát. A hiedelem első forrása a 16. századból származik. Egy skót történész tett említést arról, hogy III. Evenus skót király törvénye szerint a birtok uráé minden szűzlány szüzessége, aki a birtokán lakik. A történet hibája, hogy ilyen nevű király nem is létezett. Vannak, akik a jogot a Gilgames-eposzra vezetik vissza, vagy Hérodotoszra, aki arról írt, hogy a Kr. e. 5. századi Babilonban a lányoknak férjhezmenetelük előtt Istár templomában kellett kéjhölgyi szolgálatot ellátniuk. Csakhogy a középkori Európából semmilyen forrás nem maradt fenn, mely a ’jus primae noctis’ létezését igazolná. A korszak keresztény erkölcse, a lovagkor értékrendje ennek eleve ellentmond. A felvilágosodás korában elterjedt legendák alapja sokkal inkább abban keresendő, hogy az új korszak szellemi vezetői önmaguknak is igazolni akarták, a sötétség korszaka után ők képviselik a fényt. Ennek érdekében a hazugságtól, szándékos lejáratástól sem riadtak vissza. A felvilágosodás korától élt az ateista felfogás, mely szerint, ami logikus, az egyúttal etikus is. Nyilvánvaló, hogy a II. világháború, a fasizmus és a kommunizmus után ez az álláspont tarthatatlan.       

 

 

Ajka, 2012. június 11.

 

 

 

Húsvéti idő

 

 

A húsvét a keresztény világ legfontosabb ünnepe. A magyar elnevezés a negyvennapos nagyböjt végére utal. A húsvét időpontja minden évben a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap, ezért március 22. és április 25. között mozog a naptárban.

 

A húsvét előkészületi ideje a nagyböjt, mely hamvazószerdán kezdődik. Utolsó hete a nagyhét, melynek kiemelkedő napja virágvasárnap és a szent háromnap. Virágvasárnap az egyház Jézus Jeruzsálembe érkezésére emlékezik. A misén felolvassák, eléneklik a passiót. Nagycsütörtök az utolsóvacsora, az Oltáriszentség (Eucharisztia) alapításának ünnepe. Ekkor elhallgatnak a templomi csengők, és a ’harangok Rómába mennek’. Nagypénteken nem mise, hanem igeliturgia van a templomokban. Ez Jézus szenvedésének és kereszthalálának napja.

 

Nagyszombat estéje, vagyis húsvét vigíliája egy különlegesen lélekemelő katolikus szertartás ideje. Kezdete a fény liturgiája, melynek része a tűz megáldása és a húsvéti gyertya meggyújtása. Az égő gyertya a föltámadt Krisztus jelképe. Ezt követi az igeliturgia. Az ószövetségi olvasmányok felolvasása után újra megszólalnak a templomokban az orgonák és a harangok, majd a szentlecke és az evangélium hangzik el. Ezután következik a keresztség liturgiája, melyben a keresztvíz megáldása után a jelenlévők megújítják keresztségi fogadalmukat. Ettől kezdve a szentmise a szokott rendben folytatódik, és a hagyományok szerint körmenettel ér véget.

 

Húsvétvasárnap Krisztus föltámadásának vasárnapja. Szoros kapcsolatban áll húsvét vigíliájával, és a liturgikus év legnagyobb ünnepe. A húsvéti idő egészen pünkösdig tart. Ebből az időszakból emelkedik ki a negyvenedik napon a mennybemenetel, és az ötvenediken a Szentlélek eljövetele.

 

A hagyomány szerint húsvét legjellemzőbb ételei a bárányhús, sonka, tojás és kalács.  Az egészben főtt tojás az újjászületésen kívül a családi összetartozás szimbóluma. Húsvéthétfő még ma is élő népszokása a megtisztulást, megújulást jelképező locsolkodás. A locsolás történhet egy csepp parfümmel, de akár egy vödör vízzel is.  A tojásfestés és hímes tojások készítése szintén a hagyomány része. A lányok ezekkel a tojásokkal ajándékozzák meg az őket meglocsoló fiúkat.  

 

A húsvéti ünnepkör különösen is kifejezi, hogy életünk a semmiből a végtelen felé halad. Jézus nemcsak megnyitotta szenvedésével, halálával és föltámadásával Isten országának kapuját, de útravalót is hagyott számunkra a nem könnyű útra: az élet kenyerét, az Eucharisztiát.

 

 

Ajka, 2012. március 10.

 

 

 

Helyünk a világban

 

 

Az utóbbi hetek politikai eseményei bebizonyították, hogy Magyarország függősége a nemzetközi szervezetektől és gazdasági folyamatoktól nagyobb, mint legtöbben gondoltuk. Az is világossá vált, hogy a szorosan vett gazdasági teljesítménytől elvonatkoztatva képes a nemzetközi pénzügyi rendszer hatni mindennapi életünkre.

 

A Fidesz-KDNP kétharmados többségére építve 2011-ben erőltetett ütemű törvényalkotás folyt. Az új alaptörvény és a sarkalatos törvények mélyreható változásokat indítottak el. Ezek a jogszabályok egyértelműen konzervatív-patrióta-keresztény értékrend irányába tolják az országot. Az előző évek sikertelen és hiteltelen kormányzása következtében a korábban erős hazai baloldali-liberális pártok annyira meggyengültek, hogy képtelenek voltak komolyabb ellenállást kifejteni. A nemzetközi pénzügyi válság hatásának tompítása érdekében a kormány megadóztatta a bankokat, multinacionális cégeket, lehetővé tette a devizahiteleseknek a végtörlesztést. Csakhogy Magyarország része az Európai Uniónak, tagja a Nemzetközi Valutaalapnak és sok más nemzetközi szervezeteknek, ráadásul rendkívül nyitott, ennek következtében sérülékeny gazdasággal rendelkezik. Ezen okokból az európai és amerikai baloldali és liberális pártok lényegében átvették a hazai ellenzék szerepét. A nyomásgyakorlás érdekében felhasználták a médiát, az Európai Unió testületeit, az IMF hitelnyújtási követelményrendszerét, a pénzügyi válság következtében egyébként is problémás pénzpiac szereplőit.

 

A külföldi nyomást ideológiailag arra alapozzák, hogy a liberális demokráciát, szabadságjogokat, európai értékeket biztosítani kell Magyarországon. A közös Európa alapító atyái Adenauertől Schumanig még a kereszténységben látták azt az erőt, amely képes összetartani a kontinens országait. Úgy gondolták, hogy az európai értékek és kultúra a kereszténységben gyökerezik. Azóta vitathatatlan fordulat következett be. Jelenleg a nyugati világ politikai elitjén belül többségben vannak azok, akik az egyéni szabadságjogok mindenek felett állásában, a hagyományos értékek relativizálásában hisznek. Ez a családtól a nemzetig minden közösséget háttérbe szorító politika teszi lehetővé a globális gazdaság terjedését. Azonban a hátrányok is egyre nyilvánvalóbbak: az ember természeténél fogva csak kisebb-nagyobb közösségekben tud kiteljesedni; a fejlett világban fogy és elöregszik a népesség; az egoizmus egy szinten túl a piaci működés gátjává válik, környezeti, fenntarthatósági problémák lépnek fel. Az ebből fakadó válság jelei egyértelműen tapasztalhatóak.

 

A magyar kormány értékrendjének képviseletében nyilvánvalóan elment addig a falig, ameddig lehetséges volt. A globális pénzügyi piac és az európai intézményrendszer nem tűr nagyobb önállósodást. Magyarország gazdasága annyira nyitott, történelmi okokból annyira kötődünk a régióhoz, hogy nincs más út, alkalmazkodnunk kell az Európai Unió elvárásaihoz. Az elmúlt évszázadok is igazolják, hogy szövetségesek nélkül nincs esélyünk. A szélsőjobb részéről támogatott új szövetségi rendszer, mely az orosz, kínai, arab kapcsolatokon alapulna, a valóságban nem létezik. Ráadásul értékrendjük lényegesen távolabb áll tőlünk, mint Európáé. Ebben a környezetben kell megtalálnunk a helyünket úgy, hogy ne adjuk fel identitásunkat, védjük meg jogos érdekeinket.     

 

 

Ajka, 2012. január 26.

 

 

 

Mikor lesz a világvége?

 

 

A világ végéről szóló találgatások újabban ismét felerősödtek. Ennek oka, hogy a maják ősi naptára a mi időszámításunk szerint 2012. december 21-én véget ér. Erről az utóbbi időben számos írás jelent meg, sőt film is készült. A világvégevárás gondolata viszont a legkevésbé sem mai jelenség, valószínűleg egyidős az emberiséggel. 

 

A maják meghatározó civilizációt hoztak létre Közép-Amerikában. Fejlett építészettel, írásbeliséggel, matematikai és csillagászati tudással rendelkeztek. Kultúrájuk része volt a véres emberáldozat. Virágkoruk a 250-900 közötti évekre tehető.  Mire a spanyol hódítók megérkeztek, a városállamok harcai annyira meggyöngítették a társadalmukat, hogy nem voltak képesek komolyabb ellenállásra. A vallásukra, matematikájukra, csillagászati ismereteikre építve a maják többféle naptárt is létrehoztak. A nagy kör nevű naptáruk 5125 éves ciklusokból áll. A jelenlegi szakasz ér véget 2012. december 21-én. Valószínűleg a maják sem gondolták, hogy a ciklus vége egyúttal a világ végét is jelenti, hiszen létezett egy 64 millió éves időegységük is, csakhogy ez a film- és könyvforgalmazóknak nem lett volna elég érdekes.

 

A jósoknak, szektavezéreknek mindig kedvenc témája volt a világvége, de nem mindig ugyanazt értették alatta. Jelenthette egy város pusztulását, kevés kiválasztotton kívül az egész emberiség pusztulását, a teljes megsemmisülést, vagy éppen egy a korábbitól lényegesen különböző új világ beköszöntét. Sok ilyen időpontot határoztak meg az elmúlt évszázadokban. A Bibliába be nem került apokrif iratok alapján Európa szerte 999. december 31-én várták az Utolsó Ítéletet, ami ugyan nem következett be, ennek ellenére ezer évvel később mégis megismétlődött a várakozás, bár akkor a számítógépes dátumátállás nagyobb izgalmakat kavart. Aztán 1033-ban újra a véget jósolták arra hivatkozva, hogy nem Krisztus születésétől, hanem halálától kell számítani az ezer évet. Némi izgalomtól megkímélték magukat azzal, hogy akkor még nem tudták, Jézus születésének tényleges időpontja valószínűleg néhány évvel eltér az időszámítás kezdetétől. A következő, 1186-os időpontot nem a Bibliából vezették le, hanem az akkor ismert bolygók együttállásából. A bizánci császár félelmében még palotája ablakait is befalaztatta. 1524-re újra asztrológusok jósoltak világvégét özönvíz formájában, pedig a Biblia szerint a szivárvány éppen azt jelképezi, hogy többet özönvíz miatt nem pusztul el a Föld. Az üstökösök megjelenését is katasztrófák előjelének tartották. Így volt ez 1532-ben is. Az 1500-as években közel tucatnyi világvége dátum keltett riadalmat, legalább annyi eredménnyel, hogy a jósok egy része utólag megkapta a jutalmát a feldühödött emberektől. A szmirnai rabbi a Kabbala alapján 1648-ra tette a Messiás eljövetelét, amit aztán 1666-ra módosított. Követői még Magyarországon is csomagolni kezdtek a Jeruzsálembe költözés reményében. Az Armageddon azonban elmaradt. A szultán a rabbit előbb lecsukta, aztán iszlám hitre térítette, ezzel a mozgalom megszűnt. Az 1665-ös világvége azért érdekes, mert nem csillagászati jelenség állt a jóslat hátterében, hanem a londoni pestisjárvány. A járvány csökkenése a kvéker jósnak nem hozott szerencsét, mert börtönbe vetették. Bernoullinak viszont szerencsét hozott az 1719-es jóslat, mert a katasztrófa elmaradt, ő meg felfedezte a róla elnevezett számokat. A következő évszázadok sem maradtak világvége nélkül. Asztrológusok, a Southcott szekta vezetői, a Millerita egyház alapítója, a Jehova Tanúi több időpontot is jegyeztek. A XX. században új forrásként jelent meg a Kheopsz piramis kutatása. Az 1936-os és 1953-as világvégét a piramis geometriájából vezették le, de a szekták sem tétlenkedtek az 1914-re, 1975-re és 1977-re vonatkozó jóslatukkal. Végül egy nagy jövőbelátó, Nostradamus verséről se feledkezzünk meg: ’Az 1999. év, hét hónap; Eljő az égből a terror nagy királya: hogy életre keltse a mongolok nagy királyát; Hogy jó szerencsével kormányozzon a Mars előtt és után.’

 

A XX. század első felére a tudományosnak nevezhető csillagászat eljutott arra a felismerésre, hogy az univerzum állapota nem állandó. Nagyobb léptékben vizsgálva a világegyetemet, az figyelhető meg, hogy a galaxis-halmazok távolodnak egymástól. Ebből az következik, hogy kb. 14 milliárd éve volt egy szinte végtelenül sűrű és forró kezdeti állapot, aztán az ősrobbanás következtében megindult az univerzum tágulása. Létrejöttek a galaxisok, csillagok, bolygók, köztük a Föld. Mi lesz az emberiség és bolygónk sorsa? Nem könnyű a tudományos válasz. A fosszilis energiahordozók mennyisége véges, ráadásul felhasználása globális felmelegedéshez vezet. Ez olyan közvetlen veszély, amire nem tudjuk a megoldást. A népesség olyan nagyra növekedett, a közlekedés pedig annyira fejlett, hogy egy bármikor kialakuló járvány is végzetes következményekkel járhat. A külső veszély sem elhanyagolható. Üstökös vagy kisbolygó ütközhet a Földdel, mely akár teljes pusztulást okozhat. A Nap várhatóan néhány milliárd év múlva vörös óriás csillaggá fújódik fel, aminek következtében biztosan megszűnik az élet bolygónkon. A teljes univerzum is minden bizonnyal lakhatatlanná válik, de ennek időpontja emberi ésszel felfoghatatlan.

 

Újra feltehetjük a kérdést: Mikor lesz a világvége? Az egyes ember számára akkor, amikor meghal, mert ebből a világból távozik. Az emberiség egészére vonatkozóan viszont nem tudjuk a választ. Mivel a közelgő advent az Úr második eljövetelére is figyelmeztet, idézzük Jézus szavait a Bibliából: ’Azt a napot és órát azonban nem tudja senki, még az ég angyalai sem, csak az Atya.’ (Máté 24,36).  ’Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, az ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya.’ (Márk 13,32).  ’Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben s mondják: Én vagyok. És: Elérkezett az idő. Ne kövessétek őket.’ (Lukács 21,8).           

 

 

Ajka, 2011. november 3.

 

 

 

Vörös veszedelem

 

 

Éppen ebédelni mentem kollégákkal, amikor 2010. október 4-én félegy tájban többen a porta felé igyekeztek. Sietve mondták, hogy a timföldgyár vörösiszap-tárolójának gátja átszakadt. Első hallásra túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottam az esetnek, mert gyerekkori élmények alapján azt hittem, hogy komolyabb következmények nem várhatóak.

 

Utoljára gyerekként jártam egy vörösiszap-kazetta tetején. Akkor még a tósoki focipálya melletti tárolót használta a gyár. Felmásztunk az erőmű salakjából épített gáton, és megláttuk a kazetta valóban vöröslő belsejét. A cipőnket lehúzva - könnyelműen - az iszapba is beletapostunk. Az állaga egészen sűrű volt. Aztán lementünk a közeli Torna-patakhoz, hogy megmossuk a lábunkat. Szerencsére, kutyabajunk se történt. Ez az élmény jutott eszembe a katasztrófa időpontjában, ami alapján azt hittem, ha átszakadt is a gát, jelentősebb távolságra nem juthat a sűrű iszap. Csakhogy a 10-es kazettában a vörösiszap felett nagymennyiségű 13-as PH-jú nátronlúg volt. A legerősebb lúg PH-ja 14-es, de a logaritmikus skála miatt egy fokozat tízszeres töménységet jelent. A technológiából adódóan a még híg vörösiszapot csővezetéken juttatták ki a tározóba, majd a folyadékot visszaforgatták. A katasztrófa idején nagyon sok volt a vissza nem forgatott folyadék. Csak találgatni tudok, hogy ennek oka a rendkívül csapadékos 2010-es év lehetett. Emlékezetes, hogy a korábban kiszáradástól féltett Balatonban is problémákat okozott a szokatlanul magas vízállás. Ezért aztán a gátszakadáskor kiáramló anyagnak csak tizede volt a vörösiszap, mely önmagában nem veszélyes, de a rengeteg lúg annál inkább.

 

A kiömlő iszapos lúg nagy sebességgel a Torna-patak folyásirányát követve elöntötte Kolontár, Devecser, Somlóvásárhely mélyebben fekvő részeit. Az áradat néhol a kétméteres magasságot is elérte. Heten a helyszínen, hárman kórházban vesztették életüket, 150-en megsérültek a maró anyag hatása miatt. A katasztrófavédelem, mentők, tűzoltók, rendőrök gyorsan a helyszínre érkeztek és megkezdték a mentést. Kolontár lakosságát átmenetileg kitelepítették Ajkára. Hetekig a sportcsarnoknál lehetett találkozni a károsultakkal, és a média képviselőivel, eszközeivel. A katasztrófa percek alatt hír lett az egész világon. A segélyszervezetek példásan dolgoztak. Ajka és az ajkaiak is sokat tettek a szerencsétlenül járt emberekért, amit sajnos némileg beárnyékolt, hogy a városvezetés néhány héttel a tragédia után levelet írt a kolontári önkormányzatnak, kérve, hogy a kórházi ellátással és kitelepítéssel kapcsolatos költségeket térítsék meg. Ez 25,7 millió forint volt, a sokmilliárdos kár elenyésző része. Sok rémhír is napvilágot látott. Egyes szervezetek azt állították, hogy a vörösiszap radioaktív hatású, mások szerint mérgező nehézfémeket tartalmaz. A vizsgálatok cáfolták a légből kapott információkat.

 

Egy évvel a katasztrófa után a lebontott házak lakói új lakásaikba költözhettek, az elöntött utcák helyén emlékparkok létesültek, a mezőgazdasági területek, vízfolyások tisztítása megtörtént. Ez olyan eredmény, amelyben korábban sokan kételkedtek. A felelősség megállapítása viszont még tart. A kártérítési perek nem zárultak le, a büntetőperek el sem kezdődtek. A timföldgyár átállt a száraztechnológiára, de a gazdasági károk kezelése jelenleg is kilátástalannak tűnik, pedig Ajka jövője szempontjából fontos lenne a cég pénzügyi stabilitásának helyreállítása. A vörös veszedelem hatása még sokáig nem múlik el. 

 

 

Ajka, 2011. október  17.

 

 

 

Hősök Napja

A 2011. május 29-én elhangzott beszéd

 

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Hőseinkre Emlékezők!

 

Új alaptörvényünk bevezetője többek között ezt mondja: ’Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre.’ Ezzel új hangsúlyt kapott a Magyar Hősök Emlékünnepéről szóló 2001-es törvény, mely szintén nem előzmény nélküli, hiszen egy 1917-es és egy 1924-es törvény is kimondta, hogy nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni, és az utókor számára meg kell örökíteni. 1924-ben kezdeményezték azt is, hogy minden település állítson kőemléket az elesettek nevével. Ajkán 1926-ban avatták fel az I. világháborús emlékművet.

 

Itt a Templom-dombon azért gyűltünk össze, hogy tisztelegjünk hőseink előtt. Ennél alkalmasabb helyszínt keresve sem találhattunk volna. Itt állt ugyanis Ajka középkori temploma, mely a törökök elleni harcok során pusztult el az akkori településsel együtt. Azt is tudjuk, hogy a templom körül temető volt, vagyis régen elhunyt ajkai őseink közelében emlékezünk. Eredetileg a domb lábánál állt egymás mellett az I. világháborús emlékmű, az országzászló és Kossuth Lajos szobra. A Szabadság teret korábban nem véletlenül hívták Hősök terének. A II. világháború alatt ráadásul óvóhely volt a Templom-domb belsejében, mely sok ajkainak nyújtott menedéket. A magyar hősi halott katonákról az emlékműnél 1945-ben emlékezhettek meg utoljára. Ezután a halottainkról hallgatni kellett, a csatákat megjárt veteránok pedig több mint négy évtizeden keresztül szégyenként hordták háborús részvételük emlékét. Az országzászló helyét szovjet katonák sírja foglalta el, ránk kényszerítve a megszállók ünneplését. Az I. világháborús emlékművet még a rendszerváltás előtt a temetőbe vitték, csak az ország szuverenitásának helyreállítása után kerülhetett mai helyére. Sajnos több mint hat évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a II. világháború katonáinak is emlékhelye legyen a Templom-dombon.

 

Amikor a világháborúk hősi halottaira emlékezünk, akkor Magyarország XX. századi megpróbáltatásaira emlékezünk. Hazánk, mint az Osztrák-Magyar Monarchia része, külügyeiben nem önálló országként lépett az I. világháborúba.  Magyarországnak nem voltak hódító szándékai, mégis a háború egyik legnagyobb vesztese lett. A korszak talán legismertebb jelképe az Isonzó völgye és mellette a Doberdo-fennsík, ahol két év alatt 12 csatát vívtak meg,  jellemzően szuronyrohammal, amiben a lehető legközvetlenebb módon jelent meg az erőszakos halál. Az olasz és az orosz fronton is harcoltak ajkaiak, például az én egyik nagyapám is. Sokan, akik a szlovéniai Szocsa folyón  vesznek részt manapság vadvízi túrán, nem is tudják, hogy a több tízezer magyar katona vérével áztatott Isonzó völgyében járnak. Az I. világháború összesen 20 millió áldozatot követelt, a  monarchia 1 millió 1 százezer katonát és közel félmillió civil lakost vesztett. 530 ezer magyar halt hősi halált.

 

A háborút lezáró igazságtalan békerendszer nem oldotta meg az európai nemzetek ellentéteit, ellenkezőleg, megteremtette a következő, még nagyobb háború alapjait. Magyarország hivatalosan 1941. június 27-én lépett be a II. világháborúba, Kassa bombázása után, Németország oldalán, mivel csak a németek támogatásával remélhettük, hogy az elcsatolt területek legalább részben újra Magyarország részévé válhatnak. A politika fintora, hogy a visszakapott területekért cserébe kétezer kilométerrel távolabbra, a Don-kanyarba vitték katonáinkat. 1943. januárjában a doni áttörés következtében a 200 ezres magyar hadseregből 40 ezren meghaltak, 35 ezren megsebesültek, 60 ezren fogságba estek. Anyai nagyapám még szerencsésnek mondhatta magát, mert fejlövésével a 35 ezer sebesült közé került. Egy másik rokonom csonkolt kézzel tért haza, mert lefagytak az ujjai. Katonáinknak az ellenség mellett az orosz tél kegyetlen hidegével is meg kellett küzdeniük. 

 

A háború végének ajkai szempontból különösen keserű mozzanata 1944. karácsonyán kezdődött, amikor 157 fiatal, szinte még gyerek, önként bevonult azért, hogy megállítsák a szovjet előrenyomulást. Az alig felszerelt, kiképzetlen leventék közül 1945. januárjában Székesfehérvárnál sokan életüket vesztették. Néhány ismert név a halottak közül, akik a koruk alapján akár még ma is köztünk lehetnének: Bajczi Kálmán, Bokody Zoltán, Borbély István, Dénes Ferenc, Dorogi László, Fábián Dezső, Fábián István, Galgóczi József, Kolontári Károly, Krámli Károly, Lévai Gyula, Major Gyula, Mérai Andor, Ollé Sándor, Takács Ferenc, Vass Károly. Emlékezzünk rájuk a sok évtizedes hallgatás után!

 

A II. világháborúnak összesen 62 millió áldozata volt. Közöttük  580 ezer magyar, ebből 300 ezer katona. Annak idején a törökök hódoltsági területté tették az ország jelentős részét, de nem várták el, hogy ünnepeljék őket. A II. világháború után a Szovjetunió által megszállt területeken a Vörös Hadsereg katonáira kellett hősként emlékezni. Két generáció nőtt fel ebben az országban úgy, hogy a saját hősi halottainkról beszélni sem lehetett, a hadifoglyok, háborús veteránok tisztelet helyett megvetésben részesültek. Ennek a korszaknak a következményei a mai napig sem múltak el, a társadalom emlékezete még mindig torzult.

 

Európa manapság békésebb időszakát éli, de azért válságos helyzetek előfordulnak. Vajon ma is élnek közöttünk olyanok, akik akár az életüket is feláldoznák másokért? 2010. október 4-e csattanós választ adott. Egyenruhások és civilek az életüket, testi épségüket kockáztatva mentették az embereket a 10 halálos áldozatot és több mint 150 sérültet követelő vörösiszap-katasztrófa idején. Az ő helytállásukról se feledkezzünk meg!

 

A történelem talán legvéresebb százada volt a XX. század, melyben Magyarországot és a magyar népet különösen sok csapás érte. De emlékezzünk 1956-ra, a szabadságunk 1990-es helyreállítására, és arra, hogy a határon kívül rekedt magyarok újra magyar állampolgárok lehetnek. Ezek olyan eredmények, amelyekre 25 évvel ezelőtt gondolni se mertünk volna.

 

Végezetül egy vers: Megfeszített század …

 

Emlékezzünk hálával és tisztelettel a hősökre, akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták a nemzet fennmaradásáért, Magyarországért!

 

 

Ajka, 2011. május 25.

 

 

 

Ajka lelkének bugyrai

 

 

Már jó ideje foglalkoztat a kérdés, hogy miért különbözik az ajkaiak politikai gondolkodása a környező városokban élőkétől. Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a csekély polgári múlt, az ötvenes-hatvanas években a munkalehetőség miatt az ország szinte minden településéről érkező - általában a szegénységből menekülő - emberek ebben meghatározó szerepet játszanak. A napokban résztvevője lehettem egy beszélgetésnek, mely érdekes adalékokkal szolgált.

 

Sok szempontból tipikus ajkai életutat ismerhettem meg. Nagy szegénységben, bizonytalanságban, több faluban töltött gyerekkor, némi vallásos nevelés, kitörési lehetőség a Rákosi-korszakban. Az értelmes fiatalember számára a szovjet típusú szocializmus is előrelépést, a korábbiakhoz képest jólétet hozott. Az ő és sok hozzá hasonló gyökértelen fiatal esetében az új ideológiát a rendszer szinte üres lapra írhatta. Nyitva állt számára az út a középkáderré váláshoz, melynek lehetőségével élt is. Némi meglepetéssel hallottam a szájából, hogy a volt katonatisztek, csendőrök segédmunkásként foglalkoztatását a ’leben und  leben lassen’  - élni és élni hagyni - elvének érvényesüléseként, pozitív jelenségként élte meg. Emlékeiből előkerült a korszakból sokak által ismert kép, amikor a néhány megmaradt egyházi középiskolába az állami rendszámú fekete Volgákkal viszik vissza a káderek gyerekeit a nyári szünet után, miközben a templomba belépni is bűnnek számított. Idős kora ellenére aktív, közösségi életet él, sokakkal megtalálja a hangot, főleg a saját korosztályában. Gondolkodásában furcsa módon keverednek a szocialista ideológia maradványai a gyerekkori vallásosság emlékeivel, aminek eredménye a ’hívő a maga módján’ tipikus esete.

 

Talán ebből az életútból is levonható a következtetés, hogy a szovjet típusú szocializmus azok között az emberek között - figyelmen kívül hagyva a karrieristákat -,  és azokban az országokban tudott gyökeret verni, ahol a nagy szegénység miatt ez is előrelépést jelentett. Talán saját elődeimet hozhatom ellenpéldaként, akik ugyan szintén a két kezük munkájából éltek, de szaktudásuk révén a Horthy-rendszerben is megfelelő életszínvonalat tudtak a családjuknak biztosítani. Részt vettek a szociáldemokrata mozgalomban, művelődtek, aktív tagjai voltak az egyháznak. Az ő számukra a keletről jött kommunizmus visszalépést jelentett, ezért soha nem tudták elfogadni.

 

Mitől különbözik Ajka politikai térképe a környéken megszokottól? A leírtak talán némi adalékul szolgálnak. Sokan élnek mai is közöttünk olyanok, akik a szocialista Ajkára nosztalgiával gondolnak, mert fiatalságukra, gazdasági felemelkedésükre emlékeznek általa. 

 

 

E fiúknak nem volt gyerekszobájuk,
hol mese-forrást rejtnek a zsaluk,
lakásuk volt egy rossz szagú muszáj-lyuk,
hol több család csókolt, pörölt, aludt!
Vagy ólban nőttek s rájuk tőrt az ősz.
E fiúkért valaki felelős!
    

 

/Mécs László 1933./ 

 

Ajka, 2011. március 2.

 

 

 

A szabadság csapdájában

 

 

Az ember a múltban mindig közösségben, családban élt. Ez a viselkedésforma természetes ösztöneinkbe is beépült, de csak gyakorlással, türelemmel válunk képessé kapcsolatteremtésre, és a meglévő kapcsolatok ápolására. Egyéni szabadságunk korlátozásával, időnk, energiáink feláldozásával tudunk közösségeket létrehozni. A társas viszonyok hiánya viszont előbb-utóbb megkeseríti az életünket, rosszabb esetben önpusztítóvá válunk. A szabadságához, függetlenségéhez ragaszkodó ember csapdába kerül: ami emberré tesz bennünket, az egyúttal más emberekhez köt.

 

A közösségi életforma, természetes viselkedés tette lehetővé, hogy környezetéhez alkalmazkodva fennmaradjon az emberiség. Adottságaink a gyűjtögető, vadászó életmódban gyökereznek. Idegrendszerünk a folyamatos készenléthez, környezetre és társakra figyeléshez szokott. Az ősi viszonyok között a csoportot összetartó szokások, ünnepek, játékok meghatározóak voltak. A szellemi értékek segítették összefogni a közösséget. Kutatások szerint az ember akkor érzi magát boldognak, ha képességei határán tevékenykedhet, leköti valami. Ez lehet fizikai vagy szellemi teljesítmény. Az állandó igénybevételre kész idegrendszerünk nehezen viseli a tétlenséget, unalmat, de a túlzott elvárásokat is. Az ember önemésztővé, szorongóvá válik. Minél több kapcsolat köt bennünket a világhoz, annál jobban érezzük magunkat benne, annál jobban megtaláljuk a helyünket. A szegénységet, nélkülözést, fájdalmat könnyebb elviselni, mint a kapcsolatok hiányát, a feleslegesség érzését. Korunk társadalma azért vált önpusztítóvá, mert az anyagi javak megszerzését, az egyén szabadságát, az önzést az ember természetes igényei elé helyezte.

 

Széthullóban vannak a hagyományos szellemi értékek, válságban a család, fogy a népesség. Az ismert történelem során először fordul elő Magyarországon, hogy a 15 év feletti lakosságon belül kisebbségbe kerültek a házasságban élők. Évente kb. 40 ezer házasságot kötnek, ami fele az 1980-as években megszokottnak. A válások gyakorisága viszont meghaladja a házasságkötések felét. Ezzel párhuzamosan növekszik az élettársi kapcsolatok száma. A tartós párkapcsolatban élők több mint harmada választja ezt a kevesebb kötöttséggel járó, de bizonytalanabb, ennek következtében a gyerekek számára hátrányosabb formát. Új jelenség a szingli lét. Ez az életforma a városban élő, jól képzett, jól kereső, a fogyasztói társadalmat leginkább magukénak valló emberekre jellemző. Talán nem meglepő, hogy arányaiban a legtöbb gyerek házasságban születik, legkevésbé viszont a szinglik fogékonyak a gyerekvállalásra.

 

A házasságkötések számának drasztikus csökkenése mögött több ok is állhat. Bár a fiatalok fizikai érése felgyorsult, de a felnőtté válás mégis később következik be. Az iskolába járás elhúzódik, az önálló élet anyagi feltételeit egyre nehezebb megteremteni. A fogyasztói kultúra az önző vágyak minél gyorsabb kielégítésére ösztönöz, egyúttal háttérbe szorítja a természetes értékeket. Ez sajnos a létrejött párkapcsolatokat is mérgezi, frusztrálttá, depresszióssá teszi a kor emberét.     

 

 

Ajka, 2011. február 14.

 

 

 

Nézzünk a számok mögé!

 

 

A város jelenlegi vezetői több alkalommal nyilatkoztak, szórólapot jelentettek meg Ajka pénzügyi-gazdasági helyzetéről. A nyilatkozatokban konkrétumként néhány számadat is szerepel. Nézzük, mi van a számok mögött!

 

Ajka költségvetése 2002-ben 7 milliárd 466 millió forint volt, 2010-ben 13 milliárd 89 millió forint. Az összehasonlítás már ott sántít, hogy a 2002-es adat tény, míg a 2010-es csak terv. A költségvetés tervezett összege 2009-ben 11 milliárd 692 millió forint volt, de ebből csak 9 milliárd 12 millió teljesült, vagyis 81%. Összehasonlítani csak a tényeket érdemes. Ez alapján a költségvetés főösszegének növekedése 2002 és 2009 között 20,7%. Ugyanebben az időszakban az infláció 43,7% volt. Reálértékben Ajka költségvetése 23%-kal csökkent.

 

A város vagyona 2002-ben 9 milliárd 155 millió forint volt, jelenleg 37 milliárd 352 millió forint. A két szám nem hasonlítható össze, ugyanis az előző ciklusban átértékelésre került a vagyon. Ez azt jelentette, hogy minden ingó és ingatlan vagyontárgynak új értéket adtak, aminek következtében anélkül, hogy ténylegesen változott volna a vagyon, a forintban kimutatott érték a többszörösére növekedett. Összehasonlítani a 2007-es vagyonnal lehet a jelenlegit. Akkor 35 milliárd 564 millió forint volt, ez 5%-os növekedésnek felel meg. Ugyanebben az időszakban az önkormányzat felvett 500 millió forint célhitelt, 1 milliárd 990 millió forint svájci frank alapú hitelt, és keletkezett 950 millió forint likvidhitele. Közben ugyan 1 milliárd 129 millió forint felhalmozási hitelt visszafizettünk, de így is a hitelállomány jóval 2 milliárd forint felett növekedett, miközben a vagyon kevesebb, mint 2 milliárd forinttal.

 

Az önkormányzat adósságszolgálata jelenleg csak 2%. Ez a viszonylag kedvező adat úgy lehetséges, hogy a jelenlegi árfolyam mellet 2 milliárd 413 millió forint összegű svájci frank alapú hitel törlesztését 2013-ban kell megkezdenie a városnak. A tőketörlesztés a következő önkormányzatokat terheli. Ajka hosszúlejáratú hitelállománya 2 milliárd 884 millió forint. Ez az összeg nem tartalmazza a 950 millió forintos likvidhitelt, és az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok hitelállományát, melyet azért vettek fel, hogy finanszírozni tudják a volt önkormányzati ingatlanokkal kapcsolatos üzleti tevékenységüket. A szállítókkal szembeni tartozásokról (fűtés, villany, építés stb.) nem áll rendelkezésre pontos információ, mivel a városvezetés kötelezettsége ellenére nem adta ki az adatokat. 

 

A város 4 év alatt elnyert 8,5 milliárd forint pályázati pénzt. Ez minden ajkai számára nagy öröm. Magyarország 2004-ben belépett az Európai Unióba, ezzel soha nem látott források nyíltak meg. Sajnos az előző kormányok politikájának következtében a rendelkezésre álló 8000 milliárd forint jelentős részét látványos, de hasznot nem hozó, munkahelyet nem teremtő beruházásokra költötte az ország. Ez Ajkára is jellemző volt. Ezért aztán a következő években, amikor a pályázati önrész finanszírozására felvett hiteleket vissza kell fizetni, a törlesztéshez szükséges összegeket más területektől kell majd elvonni. Ráadásul vannak olyan nem belvárosi körzetek, amelyek az eddigi fejlesztésekből alig vagy egyáltalán nem részesültek. 

 

 

Ajka, 2010. szeptember 10.

 

 

 

Álomszép mesepark

 

 

A Fekete István – Molnár Gábor Meseparkról álmodom…

 

Ebben a meseparkban nem csak multimédiás szoba és játszószoba lenne, hanem Kis-Balaton- és Amazonas ház is, ahol akváriumokban, terráriumokban láthatnám a jellegzetes állatokat, megcsodálhatnám a növényeket, az ott élő emberek különleges eszközeit. Így aztán, ha esne az eső vagy a hó, akkor sem maradnék élmény nélkül. Egész évben érdemes lenne betérnem, mint ahogy a strandra is, ahol működne az annak idején második ütemként tervezett rehabilitációs- és fitness-wellness részleg. Álmomban a szülők könnyedén ki tudnák fizetni a mesepark kedvezményes családi belépőjének 5000 Ft-os árát, így aztán évente lenne 60 ezer látogató, meg persze születne elegendő számú gyerek a békésen együtt élő családokban.

 

Ebben az álomban jutna pénz az óvoda műpadlójának kicserélésére, sőt, az ablakokra is, hogy ne fújjon át az épületen a szél. Az idősek is jobban éreznék magukat. Nem panaszkodnának, hogy a kisbolt megszűnt mellettük, mert lenne megfelelő buszjárat, amivel fájós lábbal is eljuthatnának a szupermarketbe, a kórházi szakrendelésre, netán a vasárnapi misére és haza. Az orvosi vizsgálatra, kezelésre sem kellene hónapokat várni senkinek. Álmomban attól sem félnének a tisztességes emberek, hogy kirabolják, összeverik őket, ráadásul korrupt politikusok ellopják a befizetett adójukat. A fiataloknak sem kellene külföldön munkát keresniük, mert az álmomban létező ajkai meseparkban, aki akarna, az dolgozhatna. Nem lenne kétezer feletti regisztrált munkanélküli, mert többségük munkába állhatna úgy, ahogyan évekkel ezelőtt.

 

Ebben az álomban még a vállalkozók is kapnának megrendeléseket, aztán az elvégzett munkájukért időben fizetséget. Sőt, álmomban sem mi magunk, sem az önkormányzat, sem az állam nem úszna az adósságban…

 

 

Ajka, 2010. március 3.

 

 

 

Fogyó Magyarország

 

 

Már hosszabb ideje évente egy kisváros lakosságával csökken Magyarország népessége. Jelenleg remény sincs rá, hogy ez a tendencia megforduljon.

 

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarország lakóinak száma 2009. november végen 10 millió 16 ezer fő volt. A népesség körülbelül 15 ezer fővel fogyatkozott 11 hónap alatt. Ebből könnyen kiszámítható, hogy 2010 végén – 2011 elején 10 millió alá csökken az ország lakossága. A halálozás 30 ezer fővel meghaladja a születések számát, az összességében mégis kisebb csökkenés a bevándorlásnak köszönhető.  A házasságkötések száma is folyamatosan csökken. A népességen belül egyre növekszik az idősek aránya és egyre kevesebb a fiatal. Ez előrevetíti annak a szomorú jövőnek az árnyékát, hogy az aktív népesség nem tud gondoskodni az idősekről.

 

Érdemes megnézni azt is, mi a helyzet más országokban. Az USA szakhivatala szerint a világ népessége 6,8 milliárd fő, és naponta 206 ezerrel növekszik. A növekedés 95 százalékát a fejlődő országok adják. Jelenleg Afrika népessége gyarapodik leggyorsabban. Negyven év múlva várhatóan India lakossága meghaladja Kínáét.

 

A CIA Factbook 223 országot tartalmazó listáján a születések szempontjából Magyarország a 205. helyen áll. Ezer főre egy év alatt nálunk csak 9,51 élveszületés jut. A halálozási listán viszont a 27. helyen vagyunk 12,94 halálozással, vagyis a magyar népesség gyorsan fogy. Európában az egyik legrövidebb ideig élő lakosság nálunk van, de léteznek olyan térségek Magyarországon, ahol az élettartam afrikai szintű. Abban a tévedésben élünk, hogy a legfejlettebb országokban fogy legjobban a lakosság. Ennek cáfolatára nézzük, mely országokban csökken gyorsabban a népesség a Földön, mint nálunk: Litvánia, Grúzia, Belorusszia, Oroszország, Szerbia, Lettország, Észtország, Ukrajna, Bulgária, Montenegró és néhány törpeállam. Tehát a legrosszabb a helyzet Kelet-Európában és a Balkánon.

 

Mit kellene tennünk a tragikus tendencia megfordítása érdekében? Ahhoz, hogy egy fiatal felelősen családot alapíthasson, gyerekeket vállaljon, munkára, megfelelő jövedelemre, lakásra van szüksége. Vagyis az egyik legfontosabb megoldandó probléma a munkanélküliség csökkentése. További feltétel, hogy az adó- és munkaügyi szabályok ne a szingli életmódra ösztönözzenek, hanem támogassák a gyerekvállalást. A közgondolkodásnak is változnia kell. Sajnos a média is a szingli életmódot népszerűsíti.  Mire a magányosok ráébrednek, hogy változtatni szeretnének életmódjukon, sokszor már késő. 

 

 

Ajka, 2010. február 3.

 

 

 

Politika és lelkiismeret

 

 

Az Ajkai Önkormányzat január 13-i, első 2010-es ülése a szokásosnál is élesebben vetette fel a kérdést: Lehet-e aktívan politizálni tiszta lelkiismerettel?

 

Ezen az ülésen tárgyaltuk a ’Belváros patakpart’ terület fejlesztésére ’Élhető város’ címen benyújtott pályázatot. Ez a terület a közvetlen városközpontot keleti oldalról félkörben határoló városrész, mely azért lett kijelölve, mert a pályázati irányító hatóság nem engedélyezte, hogy az újabb pályázat is a már korábban nyertes belvárosi területre vonatkozzon. Ez legalább az ügy kevés pozitív vonása közé sorolható.

 

Nézzük a pályázat hátterét! Az Európai Unióba lépésünkkel megnyílt Magyarország számára egy nyolcezer-milliárd forintos keret, mely azt a célt szolgálja, hogy felzárkózhassunk a többi tagállamhoz. Szakértők óva intettek bennünket a görög példára hivatkozva attól, hogy ’betonra’ költsük a pénzt, aminek aztán nem lesz gazdaságélénkítő hatása. Ha ugyanis a gazdaság fejlődik, akkor folyamatosan nőnek az adóbevételek, amiből aztán lehet az életkörülményeken javítani. Magyarország sajnos mégis a görög utat járja. Ezt mutatja a gazdaság közel hétszázalékos visszaesése is. Persze itt lehet hivatkozni a pénzügyi-gazdasági válságra, csakhogy a magyar GDP már 2007-ben, a válság előtt is stagnált, a gazdasági növekedésünk utolsó volt Európában.

 

Az ’Élhető város’ pályázatunk jól illeszkedik a képbe. Tizennégy projektelemet tartalmaz, melyből kettő, a Fekete István Iskola külső és belső felújítása támogatható nyugodt szívvel a jelenlegi gazdasági helyzetben. Ez háromszáz-millióba kerül, ami a teljes pályázat harmada. A többi jellemzően parkfelújítás, parkoló építés, térkövezés, közlekedésfejlesztés és olyan tervezett programok, mint nagy szemétszedés a TV2 Naplójával, szemétszobor építés és hasonlók. Vagyis újra térkőbe öljük a pénzt, miközben a tél közepén már látszik, hogy még több gond lesz az utakkal, kevés a pénz az intézmények működtetésére, a tízszázalékos munkanélküliség miatt egyre több a szociális feszültség. Még élesebb a kontraszt, ha a következő napirendi pontban tárgyalt közmunka-program pályázatot is megemlítem: ennek keretében három fő téli-tavaszi foglalkoztatása oldható meg, ami a városnak összesen ötvenötezer forintjába kerül.

 

Mit tehet az önkormányzati képviselő? Nem támogatja a városrehabilitációs pályázatot? Akkor Ajka elesik hatszázmillió forint támogatástól, valahol máshol meg elköltik a pénzt hasonló célokra. Támogatja, miközben tudja, hogy ezt a pénzt gazdaságélénkítésre, munkahelyteremtésre kellene költeni a mostani helyzetben? Szinte feloldhatatlan a lelkiismereti probléma. Egy biztos: teljesen új gazdaságpolitikára van szükség, mert felzárkóztatás helyett Magyarország lemaradásához vezet a jelenlegi.       

 

 

Ajka, 2010. január 14.

 

 

 

Adventi készülődés

 

 

Advent számunkra, az északi féltekén élő, keresztény kultúrkörhöz tartozó emberek számára a várakozás időszaka akkor, amikor leghosszabbak az éjszakák és legrövidebbek a nappalok. Jelentése eljövetel, mely az ’adventus Domini’ Úr eljövetele kifejezésből származik. Advent első vasárnapja a karácsonyt megelőző negyedik vasárnap, mely idén november 29-ére esik. Ez egyúttal a keresztény egyházi év első napja is.

 

Advent négy hetében a hívő keresztény készül Jézus születésére, de egyúttal világvégi eljövetelére is. Az oltár ilyenkor dísztelen, a templomi koncerteken ezért nem lehet virágokat látni. Régi szokás a hajnali ’rorate’ misék tartása, karácsony előtt a betlehemezés, a Szent Család-járás, a német ajkúaknál a Christkindli-játék.  Betlehemezéskor a gyerekek jelmezbe öltöznek vagy kis templomot esetleg istállót, Szent Családdal, pásztorokkal, állatokkal visznek magukkal, és a házakhoz bekopogva énekkel, verssel adják elő a születéstörténetet. A Szent Család-járásnál főleg asszonyok keresik fel közösen egymás házait, ahol a Szent Család tagjaihoz imádkoznak. A Christkindlit lányok adják elő díszes ruhákban. A Jézust jelképező babát Mária viszi egy kis bölcsőben, így járják végig a falut.

 

Az ünnepkör talán legismertebb jelképe az adventi koszorú. Készítésének szokása csak a XIX. századig nyúlik vissza. Általában kör alakú és fenyőágakból készül. Katolikus szokás szerint három lila és egy rózsaszín gyertyával díszítik. A rózsaszín gyertyát advent harmadik vasárnapján kell meggyújtani. Ennél is újabb szokás az adventi naptár. Főleg arra szolgál, hogy a karácsonyt váró gyerekek 24 napon keresztül egy-egy kis ajándékkal közelebb kerüljenek az ünnephez.

 

Az utóbbi évtizedekben a lelki készülődést nagyrészt felváltotta a bevásárlási láz. A templomok csöndje helyett az áruházak ricsaja az advent jellemzője. Az ajándékok azonban igazi örömöt csak akkor jelenthetnek, ha lélekben is fel tudunk készülni a keresztény hagyományú családok legnagyobb ünnepére, a karácsonyra.

     

 

Ajka, 2009. november 18.

 

 

 

A bronzkortól az alumíniumig

 

 

Ajka közigazgatási területén az írott történelem előtti időben is éltek emberek. Ezt bizonyítják kőkori, bronzkori, vaskori régészeti leletek. Az erőmű építése közben római korból származó sírkövet, töredékes Hercules-szobrot, oltárkövet találtak. Több helyen is feltártak avar kori sírokat. Szlávok is éltek a környéken, akikre például a Torna-patak név utal. A honfoglalás után a Bakony vidéke a fejedelmi család birtoka volt.

 

Ajkát 1214-ben említi írásos forrás először. A területet sokáig a bajor eredetű Heiko-Ajka nemzetség birtokolta. Az Ajkay család talán legismertebb tagja Alinka, aki 1254-től Domonkos rendi apáca volt a Nyulak-szigetén, és barátnője IV. Béla lányának, Margitnak, akit később szentté avattak. A következő évszázadokban különböző helyesírással, de Felső-  és Alsóajkaként említik a települést. A régészeti leletek szerint a vasútállomás és Pálmajor közötti, valamint a régi téglagyár melletti domb volt lakott, aztán a török hódoltság után a Templom-domb vált a falu központjává.

 

Ajka harangtornyos katolikus templomát, melyet Szent Remig tiszteletére szenteltek fel, 1278-as forrás említi. 1552-ben a környék török hódoltsági területté vált. Bevezették a kettős adóztatást, a lakosság elszegényedett, egy része elmenekült. A törökök 1553-ban és 1559-ben is feldúlták a falut, Felsőajka végleg elnéptelenedett. A templom 1686 körül a felszabadító harcok során elpusztult. Ebben az időszakban a reformáció hatására már evangélikus a falu lakosságának jelentős része. A reformátusok 1783-ban építették meg későbarokk stílusú templomukat, az evangélikusok 1789-re készültek el sajátjukkal a leégett katolikus helyén. Ettől az időszaktól tudunk a felekezeti oktatásról is. Katolikus temploma csak 1934-ben épült újra a községnek.

 

A falu életének sorsdöntő pillanata 1865, amikor Puzdor Gyula felsőcsingeri birtokán, a Bocskor-hegy oldalában megkezdődött a szénkutatás. A bányászat az ipari fejlődés útjára terelte Ajkát. A pest-grazi vasút 1872-től bekapcsolta a települést a monarchia közlekedési hálózatába, kereskedelmébe. A szénnek és a vasútnak köszönhetően alapított üveggyárat a korábbi kis huták helyett Neumann Bernát 1878-ban. Az ipar hatására a lakosság összetétele megváltozott. Főleg Ausztriából és Morvaországból érkeztek munkások, akik letelepedve és a környéken lakókkal kiegészülve, új életformát hoztak létre. Ellátásukhoz hozzátartozott a lakásjuttatás, a gyermekeik részére iskoláztatás. 1868-ban református iskola és tanítói lakás épült, 1875-ben Csingerben a bányatársulat épített iskolát, 1877-ben készült el az evangélikus és izraelita iskola, 1900-ban a katolikus iskola. Az üzemek mellett olvasókörök, dalkörök, színjátszókörök, sportkörök alakultak. 1928-ban érkezett Ajkára Fekete István intézőnek a Nirnsee birtokra. Itt készült írásai a Nimródban majd az Új időkben jelentek meg. 1937-ben nyert díjat a Koppányi aga testamentuma című regényével, melyet újabbak követtek.   

 

A fejlődés következő meghatározó állomása 1943. Ekkor kezdte meg a termelését az erőmű, valamint a timföldgyár és alumíniumkohó. Addigra már álltak az első valóban városias környezetet biztosító épületek az Új élet utcában.  A II. világháborút jelentősebb károk nélkül vészelte át Ajka. A gyárakat és iskolákat az új hatalom államosította, létrejött a tanácsrendszer. 1949-ben a községnek 4448 lakosa volt és gyorsan gyarapodott. 1950-ben Ajkát egyesítették Bódéval, Tósokot pedig Berénddel. Ekkor készült az első új iskolaépület, a mai Fekete Iskola földszintes része. A városias fejlődés 1953-tól gyorsult fel. Megépült a csingeri vájáriskola, az erőmű művelődési háza, emeletes lakótelepi házak sora. Ekkor indult a gimnáziumi képzés is, bár még ideiglenes helyszíneken. 1959. november 1-től Ajkát az Elnöki Tanács határozata nyomán egyesítették Tósokberénddel, és Ajka néven, 15360 lakossal, járási jogú várossá nyilvánították.  

 

 

Ajka, 2009. október 25.

 

  

 
A város, ahol éltünk

 

 

Közeledik Ajka várossá nyilvánításának ötvenedik évfordulója. Én egy évvel korábban, 1958-ban születtem, így közvetlen emlékek, élmények fűznek a város első évtizedeihez. Visszagondolva a kezdetekre, sokat változott a világ, sokat változott Ajka, és sokat változtunk mi, ajkaiak is.
 
Az üveggyári kolónia volt szűkebb otthonom. Utólag már tudom, hogy egy kisgyerek számára szerencsés helyen élhettem, hiszen a fél utcával közelebbi-távolabbi rokonságban álltunk. Akkor még egy tévé és számítógép nélküli világ vett körül bennünket. Sokat jártunk kirándulni, a legszebb élményeim a Vadasásához, Küfőhöz (Kő-fő), Jakab-kúthoz fűződnek. Természetes volt a rendszeres gombászás, szeder- és bicskeszedés. A mai napig az egyik kedvencem a bicskelekvár vagy más néven csipkebogyólekvár. Az akkori Torna-patak is más volt. Mi, gyerekek, nyaranta kristálytiszta vizében fürödtünk, mosóteknőben csónakáztunk. Jól ismertük kanyarulatait, mélyebb részeit, homokos padjait. Rendszeresen pecáztunk, rákásztunk. A főtt rák ollójában lévő hús az egyik legkiválóbb csemege. Szinte nem múlt el év áradások nélkül. Emlékszem rá, ahogy az utca végén lévő hidat elmosta az árvíz, a mai Fekete István Iskola régi szárnya és környéke pedig vízben állt. A kolónia hídján átsétálva jutottunk a környék gyerekeinek kedvenc helyére, a ’pályára’. Ott játszott régen az üveggyár futballcsapata. Abban az időben már csak rét és két kispálya volt a területen, melyeket az iskola is használt. Miért volt jó akkor a magyar labdarúgás?  Gyakorlatilag mindennap két-három órát fociztunk a környék összes gyerekével együtt. Télen az egyik pályát fellocsolták, így korcsolyázni is lehetett. A szánkózás, síelés sem maradt ki az életünkből: vagy a pálya végénél levő meredek domboldalon, vagy nagyobb gyerekként a Babucsán száguldoztunk és estünk nagyokat. Néha elmentünk a mai csónakázótó helyén levő posványhoz, mert ott is összefüggő vízfelületek voltak, ahol szintén jókat lehetett csúszkálni.

 

Egészen más képet mutatott a város. Az üveggyár, erőmű, timföldgyár működött, a Semmelweis utca és Kosztolányi utca közötti terület - amelyet mi csak ’a telep’-nek hívtunk - is hasonló volt, mint jelenleg, de a mai belváros nem létezett, ott volt a régi Ajka. A Szabadság teret Hősök terének hívták, mert a mai 56-os emlékmű helyén az I. világháborús emlékmű és a Kossuth szobor állt, köztük eredetileg az országzászlóval, később a szovjet katonai emlékművel. A három templom közelében a három felekezeti iskola épületeit még nem bontották le. Itt kell megjegyeznem, hogy a negyedik történelmi egyház, az izraeliták zsinagógája is megvolt még, bár romos állapotban, a mai Béke utcai tízemeletes környékén. A régi Ajka két meghatározó épülete a községháza és a Nirnsee-kastély volt. A községháza a sávház, a kastély a posta melletti tízemeletes helyén állt, párhuzamosan a Béke utcával. A parkja egészen a Torna-patakig ért, magában foglalva a mai posta, buszpályaudvar, Hild park területét. Az épületben működött a rendőrség és egy óvoda is.  Ha a várost ajkai születésű emberek vezethették volna, ez a két épület valószínűleg ma is állna, és Ajka jellegzetességei lehetnének. A régi városközpontban volt még az MTH iskola - a Bánki elődje -, nagyjából a mai díszburkolatú ’Agora’ téren, ezen kívül a könyvtár, valamint üzletek a katolikus templommal szemben és a hotel helyén. A Templom-domb oldalában működött az egyik legismertebb vendéglő, a Béke Étterem. Ha valaki Bakonygyepesre, esetleg a vásártérre akart kijutni - a Vásár út őrzi az emlékét -, akkor a Hideg utcán - mai Kossuth utca - kellett végigmennie, mert a Fő út helyén még posvány volt. Az üzletek száma és mérete össze sem hasonlítható a maival. A választék szinte csak az alapvető termékekre korlátozódott, de azért a játékbolt kirakata akkor is megmozgatta a fantáziánkat.       

 

A legnagyobbat mégis a mindennapok élete változott. A munkakezdést a kor szokása szerint úgy jelezték, hogy „fújtak”. Messze elhallatszó hajókürt szólalt meg a műszakváltások előtt egy órával, illetve műszakváltáskor. Ebből tudták a gyárakban dolgozók, készülődni kell, indul az aznapi munka. Otthon a fő tartózkodási helynek a konyha számított. A szobába gyakorlatilag csak aludni mentek az emberek, fűteni is csak rendkívüli alkalmakkor szokták. Az ágyak felmelegítésére gyakran a tűzhely sütőjében előmelegített, aztán papírba csomagolt tetőcserepet használtak. A rokonok, barátok, rendszeresen összejártak, beszélgettek, nótáztak, kártyáztak, sakkoztak, moziba, közösségi rendezvényekre jártak. Ennek az életformának az összkomfortos lakások és a televízió elterjedése vetett véget. Mi, akik akkor voltunk gyerekek, fiatalok, nosztalgiával emlékezünk a régi Ajkára, a régi életünkre, a mai, gyökeresen megváltozott világban. 

 

 

Ajka, 2009. augusztus 16.

 

 

 

 Szent István és a változó augusztus huszadika

 

 

A magyar törzsek életének Géza fejedelem szabott új irányt azzal, hogy nyugati kapcsolatok kiépítésébe kezdett, és beengedte az országba a passaui püspök követeit. Fiát, Vajkot, a passaui egyházmegye védőszentje után István névre kereszteltette, és keresztény szellemben neveltette. Géza 997-ben bekövetkezett halála után István legyőzte a Veszprém melletti csatában a pogányságot képviselő Koppányt, később Gyula és Ajtony leverésével biztosította a Bizánctól való függetlenséget. Esztergomban koronázták királlyá az 1000. év karácsonyán. Első magyar királyként írásba foglalt két törvénykönyvet alkotott, pénzt veretett. A pápától kapott jogokra támaszkodva tíz egyházmegyét hozott létre, ezzel is erősítve birodalma szervezetét. István király egyik gyermeke korán meghalt, Imrét pedig 1031-ben vadkan sebezte halálra. Így 1038. augusztus 15-én bekövetkezett halálakor a Kárpát-medence első hosszú távra megalapozott és erős államát hagyta hátra, de egyúttal a trónviszály lehetőségét is. Temetésére az általa alapított székesfehérvári bazilikában került sor.

 

Magyarországot I. Lászlónak sikerült ismét korábbi fényébe és erejébe visszaállítania, aki pápai engedéllyel 1083. augusztus 20-án emeltette oltárra Istvánt, Imrét és Gellért püspököt, végrehajtva az akkori szokások szerinti szentté avatást. Első királyunk tisztelete ettől kezdve egész Európában terjedni kezdett. A török hódoltság idején Szent István kultusza lehanyatlott, de Mária Terézia uralkodása idején új erőre kapott. Ennek közvetlen kiváltó oka az volt, hogy 1771-ben sok viszontagság után még a XI. században leválasztott Szent Jobb ereklye Raguzából, a mai Dubrovnikból, Budára került. Az első Szent Jobb körmenet 1818-ban volt a budai várban. Az 1848-as szabadságharc leverése után 1860-ig tiltották a körmenet megtartását. A kiegyezést követően a parlament francia mintára nemzeti ünnepet keresett Magyarország számára, és 1891-ben augusztus 20-a mellett döntöttek. A Horthy rendszer idején alakult ki több, ma is létező szokás. Ekkor kezdték a tisztavatást is augusztus 20-án tartani, vezették be az ünnepélyes őrségváltást és a tűzijátékot.    

 

Jelentős változást hozott 1948-ban a kommunista diktatúra kiépülése. Az augusztus 20-i Szent Jobb körmenetet a Bach-korszakhoz hasonlóan ismét betiltották, és az új kenyér ünnepe lett a hivatalos elnevezés. 1949-től aztán újabb fordulatként az alkotmány napjává változtatták. Az új kenyér ünnepét egyébként már a középkorban is megtartották, de július 15-én. Ekkor vitték az új lisztből sütött első kenyeret a templomba, ahol megszentelték. A Kádár-rendszer idején ismét módosult augusztus 20-a: az államalapítás, az alkotmány és az új kenyér együttes ünnepévé változtatták. A körmenet 1989-ig volt betiltva. Az 1991-évi VIII. törvény a három nemzeti ünnepünk közül (március 15-e, augusztus 20-a, október 23-a) augusztus 20-át, mint az államalapító Szent István napját, nyilvánította hivatalos állami ünneppé.

 

 

Ajka, 2009. augusztus 12.

 

 

 

Válságjelentés

 

 

Magyarország egy dologban biztosan megelőzte a világot: nálunk már 2007-ben is egyértelműen gazdasági válság volt. A bruttó hazai termék csak 1,3 %-kal növekedett, amivel az utolsók voltunk Európában, miközben a reálkeresetek közel 5 %-kal csökkentek. Az államháztartás bruttó adóssága 65,9 % volt, lényegében 6 %-kal meghaladva az euró bevezetésének kritériumát. Ez annál is fájóbb, mert 2001-re a GDP arányos bruttó adósság 53 %-ra süllyedt, azóta viszont folyamatosan emelkedett. Így esélyünk sincs az ingadozó és magas kamat ellenére gyengülő forintot leváltani a stabilitást biztosító közös pénzre.

 

A Magyar Nemzeti Bank jelentése szerint a GDP 73 %-ára nőtt az államháztartás bruttó, konszolidált, névértéken számított adóssága 2008 végére. Ez 19 318 milliárd forintot jelent, vagyis minden magyar állampolgárra a csecsemőtől a nyugdíjasig 2 millió forint adósság jut. Ez az adat önmagában is rávilágít súlyos pénzügyi helyzetünkre. Sajnos maga a bruttó hazai termék (GDP) is megindult a lejtőn. Bár éves szinten még 0,3 %-os volt a növekedése, de az utolsó negyedévben 2,1 %-kal csökkent, alulmúlva a várakozásokat. Negatív GDP adatra utoljára közvetlenül a rendszerváltás utáni években volt példa. Az ősztől súlyosabbá váló nemzetközi válság a magyar ipart a padlóra küldte: decemberben 23,3 %-kal esett vissza a termelés az egy évvel korábbi bázishoz képest. A munkanélküliségi ráta 8 %-ra növekedett, és további növekedése várható. 2009. március végére a GDP 82,7 %-ára nőtt az államháztartás adóssága, ez 21 789 milliárd forintot jelent. Az ország rendkívül nehéz helyzetbe került az elmúlt évek felelőtlen gazdaságpolitikája következtében.

 

Magyarország a tíz új belépő egyikeként 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz. Az eltelt öt év számunkra elvesztegetett idő volt. A német statisztikai hivatal szerint változatlan árakon számolva a tíz országban a GDP átlagosan 22,5 százalékkal nőtt ebben az időszakban. A legnagyobb mértékű növekedés Szlovákiában volt 35,8 %-kal, Csehország 25,6 %-ot, Lengyelország 23 %-ot fejlődött, míg Magyarország az utolsó 9,9 %-os növekedéssel. Ez azt jelenti, hogy hazánk nem tudott közeledni a régi uniós országokhoz, fejlettségbeli lemaradásunk megmaradt. A korábban sokat emlegetett konvergencia-program számunkra nem hozott eredményt, sőt a jelenlegi helyzetre és folyamatokra inkább a divergencia a jellemző.

 

Ezek még csak az első kiszivárgó adatok az ország teljesítményéről. Sajnos további rossz hírek várhatóak.

 

 

Ajka, 2009. április 28.

 

 

 

Nagyböjt: vallás és népszokások

 

 

A húsvétot megelőző negyvennapos időszakot nevezzük nagyböjtnek. Hamvazószerdán kezdődik, mely az idén február 25-én volt, és húsvétig tart. Ha valaki utánaszámol, kiderül, hogy ez a valóságban negyvenhat nap, de a vasárnapok nem számítanak böjti napnak. A Katolikus Egyházban hamvazószerdán a pap az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából keresztet rajzol a hívek homlokára és ezt mondja: Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel! A Bibliában számos esemény tartott negyven napig: Jézus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában; negyven napig tartott a vízözön; negyven napig volt Mózes a Sinai-hegyen, mikor megkapta a kőtáblákra írt törvényt; Jónás próféta negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében. A Szentírás és a keresztény hagyomány azt tanítja, hogy a böjt segít elkerülni a bűnt, és ami hozzá vezet. Az Úr azt parancsolja a Paradicsomban az embernek, hogy tartózkodjon a tiltott gyümölcs fogyasztásától. A böjt az önmegtartóztatás egyik formája, egyúttal az Istennel való kapcsolat helyreállításának eszköze. A nagyböjt jó alkalom, hogy legyőzzük önzésünket, és gyakoroljuk a felebaráti szeretetet. Tudatára ébredjünk annak is, milyen nehéz helyzetben él sok embertársunk.

 

A Katolikus Egyház hamvazószerdára és nagypéntekre - húsvét előtti péntek, Jézus Krisztus kereszthalálának napja - szigorú böjtöt rendel: a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. E két napon és a böjti időszak többi péntekén a 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy ne fogyasszanak húst. Ilyenkor kell a híveknek az évi egy alkalommal kötelezően előírt szentgyónáshoz és áldozás járulniuk. A liturgikus szín a lila. A protestáns egyházakban a böjt materiális jellege háttérbe szorult, a lelki megújulást tartják fontosnak.

 

A nagyböjthöz népszokások is kapcsolódtak. A zsíros edényeket hamvazószerdán elmosták, és csak húsvétkor vették újra elő őket. Húst és zsíros ételt nem ettek, olajjal vagy vajjal főztek. Gyakran készítettek sós vízben főtt nagy szemű magyar babot, szemes kukoricát. Böjti eledel volt a csiripiszli, melyet kicsíráztatott búza, rozs és liszt keverékéből sütöttek.  Böjti étel volt a kukoricamálé is. A kukoricalisztet tejjel leforrázták, fejes káposzta levelére tették, és kemencében megsütötték. Nagypénteken nem reggeliztek, szokás volt vacsorára főtt tojást fogyasztani. A legtöbb helyen a II. világháború előtt még népviseletben jártak templomba, böjt idején főleg feketében. Szokás volt a negyvenelés, ami abból állt, hogy csak egyszer ettek naponta. Egész faluk tartottak fogadott bőjtnapot tűzvész, jégverés, marhavész, pestis emlékére, azért, hogy meg ne ismétlődjenek. Egyéni fogadott böjtöt is tartottak beteg családtag gyógyulásáért, haldokló szép haláláért, gyermekáldásért, jó férjért.

 

Napjainkban a böjt gyakorlata veszített lelki értékéből. Életünket az anyagi jólét hajszolása jellemzi. A böjt ezért a testi egészséget karbantartó eszközzé vált sokak számára, pedig érdemes lenne megfogadni II. János Pál pápa tanácsát: Tartsuk fontosnak a nagyböjtöt minden családban, hogy általa eltávolítsuk mindazt, ami szétszórttá teszi a lelkünket, és megerősítsük azt, ami táplálja a lelket, megnyitva szívünket Isten és a felebarát szeretetére.

                     

 

Ajka, 2009. március 9.

 

 

 

A jó és a rossz

 

 

'Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: Legyen világosság, és világos lett. Isten látta, hogy a világosság jó.' Ezek a Biblia első sorai. Ha a modern tudomány nyelvére akarjuk lefordítani az ősi szavakat, talán azt mondhatjuk: Isten megteremtette a teret, az anyagot és az időt. A teremtés, az alkotás jó. Ebből következik a rossz jelentése, ami nem más, mint pusztulás, rombolás. A tudományos nyelvezetnél maradva nem kerülhető meg az entrópia fogalma, mely az egyik megközelítés szerint a rendszerek rendezetlenségének foka. Zárt rendszerekben, spontán folyamatok során, a rendszer entrópiája mindaddig nő, amíg be nem áll az egyensúlyi állapot. A szerkezetek felbomlanak, létrejön az egyöntetűség.

 

Ha a körülöttünk lévő világot figyeljük, érdekes kettősséget tapasztalunk. A világegyetemben a kezdetek utáni közel homogén állapotból egyre bonyolultabb struktúrák alakultak ki, vagyis a rendezetlenség foka csökkent, az információtartalom növekedett. Megjelentek a csillagok, bolygórendszerek, galaxisok, galaxis halmazok. A Földön megszületett az élet, amely szintén egyre bonyolultabb létformákat eredményezett. Logikus a  gondolat, hogy a világegyetem nem egy magára hagyott zárt rendszer. De tapasztaljuk magunk körül az entrópia növekedését is, hiszen jelen van a folyamatos pusztulás, a halál.

 

Ha az Isten tökéletes, honnan ered a rossz? Az ember azért eshetett bűnbe, mert szabad akaratot kapott. Ez a szabadság rejtve az élettelen természetben is megtalálható, hiszen a kvantumfizikából tudjuk, hogy a bizonytalanság mindenütt jelen van. Azaz a jelenből nem határozható meg egyértelműen a jövő. Tehát a rossz egyszerűen a szabadság következménye lenne? A relativizmus szerint a jó és a rossz viszonylagos fogalmak. Ami valakinek jó, másnak rossz lehet, ami bizonyos körülmények között jó, más helyzetben kárt okozhat. Ha a világegyetem fejlődésére tekintünk nyilvánvaló, hogy ez nem igaz. Egyre bonyolultabb rendszerek, egyre kifinomultabb kapcsolatok jönnek létre. Ami ezt segíti, az a jó. Az emberi kapcsolatok szintjén ez még világosabban látszik. Az erkölcsi értékek, a szeretet segíti a legkisebb közösség a család, de a társadalom fejlődését is. A rossz ennek az ellentéte: pusztít, összekuszál. A sátán görög neve Diabolosz, mely szétdobálót jelent. A rossz azonban nem egyszerűen a szabadság mellékterméke. A világ változik körülöttünk. Ahhoz, hogy új jöhessen létre, a régi egy részének el kell pusztulnia. A természeti csapások után jön az újjászületés, a halál után új élet.

 

A világegyetem fejlődése azt mutatja, hogy a jó a meghatározó, hiszen a semmiből létrejött a kifinomult rendszereket tartalmazó világ. A teremtés nagyszerűségét az biztosítja, hogy a jó és a rossz megfelelő arányban van jelen, mely a természet és az ember szabadságán keresztül valósul meg. Azonban az embernek nagy a felelőssége, mert ha a rossz elhatalmasodik, a pusztulás tragikus következményekkel jár. Arra a kérdésre, hogy mi a létező világ értelme, végső célja, csak a vallás tud válaszolni: Azok, akik arra érdemesek, üdvözüljenek.

 

 

Ajka, 2008. november 21.

 

 

 

Hogyan tovább?

  

 

Az elmúlt években egyre világosabbá vált, hogy a természeti erőforrások kizsákmányolására épülő gazdasági növekedés eddig követett gyakorlata rövidesen tarthatatlan lesz. Az emberiség kettős szorításba került: Egyrészt az évmilliók alatt létrejött fosszilis energiahordozók kimerülőben vannak, másrészt a felhasználásuk során a légkörbe kerülő széndioxid megváltoztathatja a Föld éghajlati viszonyait. Megkerülhetetlen a kérdés: Létezik-e fenntartható fejlődés, illetve milyen jövő vár utódainkra?  

 

Meglepő módon jelenleg a klímaváltozás sokkal nagyobb publicitást kap, pedig nem biztos, hogy ez a fő veszélyforrás a civilizációra. A témával foglalkozó tudósok többsége egyetért abban, hogy a globális felmelegedés létező probléma. Az ipari tevékenység előtti időkhöz képest 0,6-0,8 C fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet. A légköri széndioxid mennyisége harmadával növekedett. Mivel a széndioxid üvegházhatású gáz, a légköri modellek szerint a következő ötven évben 2-5 C fokkal emelkedhet a Föld átlaghőmérséklete. Ne hallgassuk el azonban azt sem, hogy vannak olyanok, akik szerint természetes folyamat a hőmérséklet változása. Az elmúlt egymilliárd év 5%-ában volt csak a pólusokon tartós jégsapka, ráadásul a leírások alapján valószínűsíthető, hogy például a Római Birodalom virágkorában, vagy a vikingek kalandozásai idején melegebb lehetett. Nem véletlenül nevezték el Grönlandot zöld földnek, ahol településeket is létrehoztak, melyek aztán a későbbi eljegesedés következtében elpusztultak.

 

Milyen következményei lehetnek egy tartós és jelentős felmelegedésnek? Az Északi-sark jege elolvad, lecsökken a környező óceánban a só sűrűsége, ennek következtében a Golf-áramlat lelassul. A Golf-áramlat nélkül Európában a globális felmelegedés ellenére 4-5 C fokkal csökkenhet az átlaghőmérséklet, mely az északnyugati részeken lehet a legsúlyosabb mértékű. Mivel az óceánok hatalmas széndioxid megkötők, és ez a hatás a víz melegedésével csökken, még több üvegházhatású gáz kerül a légkörbe. Szibéria föld alatti jégtakarója 10% metánt tartalmaz, melynek kiszabadulása a széndioxidnál is sokkal veszélyesebb. Ezek a változások mind a növényvilágra, mind az állatvilágra katasztrofális hatást gyakorolnak. Nagy területek elsivatagosodnak, az édesvíz ritka kinccsé változik, gyakorivá válnak az időjárási szélsőségek.

 

A fosszilis erőforrások felhasználására épülő fogyasztói társadalom egyre nyilvánvalóbban nem maradhat fenn sokáig. Az elmúlt évszázad teljesítménye elsősorban annak volt köszönhető, hogy olcsón juthattunk szénhez, olajhoz, földgázhoz. Ezek felhasználásával állítottunk elő villanyt, ipari és mezőgazdasági termékeket, közlekedtünk. Egy év alatt annyi fosszilis anyagot égetünk el, amennyit a Föld növényzete nagyjából ötszáz év alatt képes megkötni. A fejlett országokban még mindig növekszik az egy főre jutó energiafelhasználás. A Föld népessége is növekszik, ráadásul olyan országok, mint Kína is beléptek a fogyasztói társadalmak sorába. Független szakértők szerint az egy főre jutó erőforrás-kitermelés már elérte a csúcsot, 2012-től a várható igények lényegesen meghaladják a lehetőségeket, és 2030-ra visszaeshet az egy főre jutó kitermelés a száz évvel korábbi szintre. Tehát az erőltetett, a természet kizsákmányolásán alapuló gazdasági növekedés az ipari-fogyasztói társadalom összeomlásához vezet. A fosszilis energiahordozók adják a szállításhoz szükséges üzemanyag 90%-át, a villamosáram-termelés kétharmadát. Ezek nélkül válságba kerül a mezőgazdaság, az ipar, a hírközlés, megszűnnek a műanyagok, műtrágyák, vegyszerek. Zavargások, éhínség, járványok törhetnek ki.

 

Létezik-e kiút ebből a helyzetből? Sokan a megújuló energiaforrások felhasználásában bíznak. Jelenleg ezek a termelés néhány százalékát teszik ki. Arra, hogy teljesen átvegyék a hagyományos energiahordozók szerepét nincs remény. Terjedésük még a fogyasztás növekedését sem fedezi. A népszerű szélerőművek ráadásul nem szabályozható villamos energiát állítanak elő, márpedig a termelést mindenkor a pillanatnyi fogyasztáshoz kell igazítani, különben ellátási zavarok lépnek fel. A hidrogén is lehetne alternatív üzemanyag, csakhogy a klasszikus előállításhoz energiára van szükség. Talán a biológiai úton történő előállítás baktériumok felhasználásával eredményt hozhat. Az atomerőművek látszólag megoldást jelentenek. Az atommagbomláson alapuló erőművek működtetése azonban nem veszélytelen, sugárzó anyagok maradnak vissza, ráadásul az uránkészletek is végesek. A jelenlegi felhasználás szinten maradása esetén 2030-tól várható az ellátási problémák megjelenése. Tüzelőanyaguk alapján a fúziós atomerőművek megszüntethetnék energiagondjainkat. Sajnos ma még csak ott tartunk, hogy nemzetközi összefogással Dél-Franciaországban épül az első erőmű léptékű kísérleti reaktor. A beruházási költségek csillagászatiak: 5 milliárd euró.

 

Az emberiség a kijózanodás küszöbén áll. A takarékos, hatékony megoldások keresése, bevezetése megkezdődött.  Az olaj, és ennek következtében a többi energiahordozó ára jelentősen megemelkedett. A rövidtávon előnyös döntések meghozatala már nem elegendő. A piac nem lesz képes szabályozni a közeljövőben bekövetkező folyamatokat. Legalább olyan mértékű átalakulás előtt állunk, mint az ipari forradalom kezdetén. Csakhogy ez az átalakulás távlatokban gondolkodó, bölcs döntéseket, lelkiekben erős közösségeket kíván, különben az összeomlás elkerülhetetlen.

 

 

Ajka, 2008. szeptember 15.       

 

 

 

Magyarország gazdasága a XXI. század első éveiben

 

 

Magyarország kedvező előjelekkel várhatta az új évezredet. Már a nyugati szövetségi rendszerhez tartozott azzal, hogy sikeres népszavazást követően 1999. március 12-én hivatalosan is a NATO tagországává vált. Belátható közelségbe került csatlakozásunk az Európai Unióhoz, és a monetáris unió feltételeinek teljesítése sem tűnt távoli lehetőségnek.

 

Az ország makrogazdasági mutatói kedvezően alakultak. 2000-ben a GDP-arányos bruttó államadósság 55 % volt és csökkent, a költségvetési hiány 3 % lett, a GDP növekedése elérte az 5,2 %-ot. 2001-ben az államadósság 53 %-kal eljutott eddigi legalacsonyabb szintjére. A növekedés ugyan némileg visszaesett 3,8 %-ra, de a régióban egyértelműen a legjobbak közé tartoztunk. A 2002-es választások Orbán Viktor és Medgyessy Péter párharcát hozták. A szocialisták szerint az ország kedvező helyzetét az emberek mindennapi életükben nem érezték eléggé. Ezért meghirdették a jóléti rendszerváltás programját, mellyel megnyerték a választásokat. A száznapos programmal az új kormány megkezdte az ígéretek teljesítését. A közalkalmazottak 50 %-os béremelése mellett szinte minden réteg juttatásokban részesült. Ennek természetesen meglettek a gazdasági következményei. A GDP növekedése ekkor ugyan még a belülről fűtött piac miatt nem állt le, de beindult az újabb eladósodás folyamata.

 

2004. május 1-jén - népszavazást követően - Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. Lehetővé vált, hogy 2007 és 2013 között nyolcezer-milliárd forintos fejlesztési forrás nyíljon meg hazánk előtt. Sajnos a gazdasági mutatóink romlása nem állt meg. A bruttó államadósság 60 %-ra növekedett. A 2004. június 13-án tartott európai parlamenti választásokat a baloldal elvesztette. Megromlott a viszony az SZDSZ és a miniszterelnök között, aki korrupcióval vádolta a koalíciós partnert. 2004. augusztus 19-én a megrendült bizalomra hivatkozva bejelentette lemondását Medgyessy Péter. 2004. szeptember 29-től az ambiciózus Gyurcsány Ferenc lett a miniszterelnök, akit mindkét koalíciós párt támogatott. Sajnos a költségvetés rendbetétele helyett a túlélésre, és a következő választások megnyerésére játszott. Ennek következtében az államadósság 2006-ra meghaladta a 63 %-ot. A választások után elhíresült balatonőszödi beszédében el is mondta: 'Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi.' Ekkor már szó sem volt a választási ígéretek betartásáról, készült a konvergencia-program, mely elsősorban az állam bevételeinek növelésével szándékozott a költségvetés helyzetén javítani. Magyarország ugyanis az EU fekete báránya lett. Az államháztartás GDP arányos hiánya 9,2 % volt, miközben az unió 3 % alatti hiányt vár el a tagállamaitól. Ennél nagyobb deficit a Föld országai közül egyedül a háborúval sújtott Libanonban képződött.

 

Az államháztartás bruttó (maastrichti) adóssága 2007-ben bár csökkenő mértékben, de még mindig növekedett, a GDP 65,9 %-át érte el (16741 milliárd forint). A közterhek növelésének következtében a bruttó hazai termék (GDP) csak 1,3 %-kal nőtt, amivel Európa utolsó helyén álltunk. Ugyanekkor a cseh gazdaság 6,5 %-kal, a szlovák 10,3 %-kal bővült. A reálkeresetek 4,8 %-kal csökkentek, az infláció az előző évi kétszeresére, 8 %-ra növekedett. Ilyen gazdasági, szociális körülmények között tartották meg 2008. március 9-én a népszavazást a Gyurcsány-kormány által bevezetett vizitdíj, kórházi napidíj és tandíj eltörléséről. A rendszerváltás óta ezen a népszavazáson volt a legnagyobb részvételi arány 50 %-kal, és mindhárom kérdés támogatottsága meghaladta a 82 %-ot. 

 

 

Ajka, 2008. március 10.

 

 
 
Egy kérés a Miatyánkból
 

 

A Miatyánk a kereszténység legfontosabb imádsága. Jézus szájából hangzott el először majdnem kétezer éve arámi nyelven. Aztán a szöveget az evangéliumokban  - még az első században -  írásban is rögzítették akkori görögül. A nyugati kereszténység elsősorban a Vulgátán, a Biblia latin fordításán keresztül ismerhette meg. A legrégebbi magyar változat a Müncheni-kódexben található. Már az evangéliumok sem azonos szöveget tartalmaznak, de azóta helytől, időtől és felekezettől függően szinte áttekinthetetlenül sok variáns született.

 

A legelterjedtebb mai ökumenikus fordítás alapján idézem a Miatyánk egyik kérését: 'és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,'. A vétekről, a bűnről elsősorban valamilyen aktív rosszcselekedet jut eszünkbe, és legfeljebb áttételesen gondolunk arra, hogy mulasztást is jelenthet. Ezzel szemben a latin szöveg 'et dimitte nobis debita nostra, sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,' közvetlenül nem tartalmazza a bűnök megbocsátásának kérését 'és engedd el a mi adósságunkat, miképpen mi is elengedjük a mi adósainknak,'. A tartozás elengedése viszont sokkal inkább utal arra, hogy mulasztás is lehet a bűn forrása. De milyen mulasztás? Jézus tanítása szerint a főparancs: 'Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!' Vagyis a legfőbb adósság a szeretet hiánya mind Isten, mind embertársaink irányában.

 

Ha vétkeinkre gondolunk, gondoljunk arra is, nem mulasztjuk-e el a legnagyobb adomány, a szeretet átadását!

 

  

Ajka, 2008. február 28. (nagyböjt idején)   

 

 

 

 A tudomány határai

 

 

Az elmúlt évszázad nagyobb változást hozott az életünkben, mint korábban egy egész évezred. Ez vitathatatlanul a természettudomány fejlődésének következménye. De mivel is foglalkozik a természettudomány? A leginkább elfogadott meghatározás szerint a természettudomány az élő és élettelen természet objektumait, az ismétlődő, illetve a kísérletileg tetszőleges számban ismételhető jelenségeket vizsgálja, ezekből a vizsgálatokból von le következtetéseket, állapít meg törvényeket. Mivel a jelenségek ismétlődnek, ismételhetőek, lehetőség van a feltárt törvények ellenőrzésére. Az alkalmazott tudomány feladata a megismert törvények igényeink szerinti hasznosítása.

 

A természettudomány mára messze túllépett azon a határon, hogy az objektumokat, jelenségeket az emberi érzékszervekkel közvetlenül vizsgálhatnánk. Egyre inkább behatolunk az atomok belsejébe, és kilépünk a galaxisok közé. Ezekhez a kutatásokhoz azonban drága és bonyolult eszközökre van szükség. Az elemi részecskék megismeréséhez nélkülözhetetlen részecskegyorsítók megépítése csak nemzetközi összefogással lehetséges, esetleg a legnagyobb és leggazdagabb országok engedhetik meg maguknak. A világ mélyebb megértése, a nagy energiákon zajló jelenségek vizsgálata azonban más módon nem lehetséges. Ma több elmélet van, mely magyarázni próbálja a részecskék tulajdonságait, kölcsönhatásait. Az egyik modell a részecskéket pontszerűnek tartja, más elméletek szerint rezgő húrok, vagy éppen sok dimenzióban rezgő membránok. Bizonyítottnak látszik, hogy ebben a mérettartományban a törvények statisztikai jellegűek, vagyis az előrejelzések valószínűségeket állapítanak meg. A kutatás mégsem értelmetlen, hiszen új energiaforrásokhoz juthatunk általa, de a világegyetem kialakulása, működése sem magyarázható az elemi részecskék szintjén ható törvények ismerete nélkül.

 

A tudomány a legnagyobb mérettartományokban a világegyetemet kutatja térben és időben egyaránt. Mivel a fény és más elektromágneses hullámok terjedési sebessége véges, ha a világűr távoli objektumait vizsgáljuk, egyúttal a távoli múltba tekintünk vissza. A tudósok csak az elmúlt évszázadban döbbentek rá, hogy az univerzum nem állandó: minden bizonnyal volt kezdete, és valamilyen módon vége is lesz. A vizsgálatok szerint táguló világegyetemben élünk. Ha a folyamatokat visszakövetjük a múltba, akkor nagyjából tizennégymilliárd éve nagyon kicsi, nagyon sűrű, és nagyon forró volt. A kezdeti tágulást szokás ősrobbanásnak nevezni. Az ennél távolabbi múltról tudományos igénnyel nem mondhatunk semmit. Egyes tudósok szerint az ősrobbanáskor jött létre nemcsak az anyag és a tér, de az idő is. Ezért értelmetlen feltenni a kérdést, hogy mi is volt korábban. Mások szerint lehetséges, hogy a világegyetem tágul, aztán összehúzódik, amíg újra el nem éri az ősrobbanás állapotát. Megint mások szerint sok világegyetem létezik, és folyamatosan zajlanak ősrobbanások, vagy végtelen sok, a miénkkel párhuzamos univerzum van. Fel kell hívni a figyelmet, csak egy ősrobbanásról tudunk, csak egy világegyetemet figyelünk meg, tehát itt elérkezünk a tudomány határához. Vagyis arra a kérdésre, hogy miért jött létre a világ, miért olyanok a törvényei, mint amit tapasztalunk, tudományos válasz nincs. Feltételezések léteznek, melyek közül az egyik legismertebb szerint meghatározó a véletlen szerepe. Mivel másik univerzumot megfigyelni nem tudunk, ezért ez sem több találgatásnál.

 

Biztos válaszok a jövőnkről sincsenek. Még akkor sem, ha elfogadjuk azt az egyáltalán nem nyilvánvaló feltételt, miszerint a természeti törvények és állandók időben és térben változatlanok. A jelenlegi ismereteink alapján nem tudjuk megmagyarázni, hogy a galaxisok, galaxishalmazok miért maradnak egyben. A gravitáció - ahogyan mi ismerjük - ehhez nem lenne elegendő. Ezért a kutatók bevezették a sötét anyag fogalmát, ami biztosítaná a szükséges összetartó erőt. De ugyanígy nem tudjuk megmagyarázni a világegyetem megfigyelések szerinti gyorsuló tágulását sem. Ennek indoka a sötét energia lenne, aminek a mibenlétéről nem tudunk semmit. Ezen ismeretek nélkül az univerzum jövőjéről is legfeljebb csak találgathatunk.  

 

Hasonló a probléma az élet keletkezésével. Jelenleg csak egy helyen kialakult életet ismerünk: azt, ami a Földön létezik. Ahhoz, hogy ellenőrizhető törvényszerűségeket alkothassunk az élet keletkezéséről és fejlődéséről, - vagyis az evolúcióról - máshol, a földitől függetlenül kialakult életet kellene felfedeznünk. Ehhez nem elegendő, ha másik égitesten találjuk meg, azt a lehetőséget is ki kell zárni, hogy közös az eredetük. De ezen a területen legalább elmondható: a magát komolyan vevő tudomány nem zárja ki önön kompetenciáját.

 

Ui: Gyakran felmerül a kérdés tudomány és hit viszonyáról. Bár a hit a tudománnyal ellentétben nem a részletek felől közelít a problémákhoz, és célja az emberi lét legalapvetőbb kérdéseire választ találni, azért felfedezhetők kapcsolódási pontok. A maga racionalitására oly büszke tudomány egészen a XX. század második negyedéig azt tanította, hogy a világegyetem időben állandó állapotú. Ezen felfogás jegyében még Einstein is beletette az egyensúlyt biztosító kozmológiai állandót az egyenleteibe. Aztán kiderült, a világegyetem születése kiszámítható pillanathoz köthető, ahogyan a Biblia mindig is tanította. Hasonló a helyzet az ember eredetével. Csak a XX. század végére vált világossá a tudomány számára, hogy minden ma élő ember meghatározható közös őstől származik. Ha ezt a bibliai tanítást komolyan vette volna az emberiség, sok szenvedéstől kímélhette volna meg magát az elmúlt évszázadokban.         

 

 

Ajka, 2008. január 15.

 

 

 

A harmadik évezred küszöbén

 

 

'Kis lépés egy embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek!' - mondta Neil Armstrong amerikai űrhajós, amikor elsőként a Holdra lépett. Hasonlóképpen vagyunk a keresztény időszámítás szerinti ezredfordulóval is. Nekünk - akiknek megadatott, hogy megéljük - csak egy pillanat, az emberiség számára történelmi léptékű határvonal. Az egyes ember nem tud ezer évben gondolkodni, legfeljebb néhány napra, esetleg néhány évre tervez. Felfogni is nehéz, mit jelent egy évezrednyi idő. Kétezer éve Augustus uralkodott az első világbirodalom első császáraként. Ezer éve koronázták meg Szent Istvánt, a magyar államiság megteremtőjét. Az idén állították földkörüli pályára az első nemzetközi űrállomást.

 

A mai derékhad, a középgeneráció, történelmi léptékkel nézve szerencsés időben, szerencsés helyen született. Nagy változások időszaka volt az elmúlt fél évszázad anélkül, hogy nálunk közvetlenül meg kellett volna tapasztalni a háborúk rémségeit, a járványok pusztításait, vagy az éhhalált. Az egyes ember érzései mégis mások. Sokan érezhetik vesztesnek, kiszolgáltatottnak magukat. Miért? Mert látják, hogy mások, másutt, többre vitték. Az emberek lehetőségei között nőtt a különbség, még inkább az országok között. Soha nem volt ekkora technikai, gazdasági szakadék a Föld elmaradott régiói kárára, mint jelenleg. A pazarló jóléttől a legsötétebb anyagi és szellemi nyomorig minden megtalálható. Az új évezred talán legnagyobb kihívása az emberhez méltó élet megteremtése mindenhol, mindenki számára, a sajátos értékek megőrzése mellett.

 

  

Ajka, 2000. december 6.

 

 

Hartinger Ottó